Schrammel

Előszó

Kétezerháromban Schrammel Imre keramikus-szobrász 70 éves. Nyugtalan, kutató, kísérletező és sikeres alkotói pálya van mögötte. Évtizedek óta szinte alig változott. Szívós, vékonycsontú, gótikusán enyhén hajlott figurája időtlenséget sugároz. Ellentétben művei pazar sokaságával, amelyek éppen az örökké változás folyamatainak agyagba, porcelánba rögzített pillanatképei. És talán éppen ezért újra és újra belemeríti kezeit abba a bizonyos agyagba és újra és újra egyéni magatartású szobrokat varázsol elő. Magatartást és nem stílust, formát vagy jelentést írtam. Okkal. A lakása alatti műteremben vagyunk. Schrammel elhatározta, hogy csakis és kizárólag az évek alatt próbált munkamódszereiről beszél, illetve azokat modellezi. Ebben a műteremben egy csaknem életnagyságú, finom domborulatú, a klasszikus európai esztétikai értékrendünk szerinti arányos női testről levett gipszmásolat függ, számos kész, félkész, töredék és végleges agyagszobor, makett és minta fölött. A mester az általa kimódolt mintázás egyes lépéseit készültében mutatja be. Körülötte az agyag, a gipsz, a por és mintázó eszközök zsúfoltságában felhalmozódott „mindig jó, ha kéznél van", diribdarabok.
Évtizedek tapasztalatait példázó szobrok, portrék, reliefek, sokféle részlet
egy-egy kísérletezési folyamat fázisaiból. Régi és új kiállítási plakátok, híres szimpóziumok nyomtatványai. Ismeretségünk is évtizedes távlatú. Némi személyes biztatást is megfogadván, ugyancsak hosszú évek óta készíti, írja, rajzolja emlékképekkel is beragasztott „Naplóit". Ma már lehet így nagybetűsen utalni ezekre a nagy értékű dokumentumokra, amelyekről mindig említést tettem, valahányszor alkalmam adódott Schrammel Imréről írni. Legkorábban 1989-ben, a Corvina Kiadónál inspirációmra Műterem címmel indított sorozatban. Utóbb a Belső Tárlat sorozatban, 1994-ben pedig egy évtizednyi időszakból válogatott néhány szemelvénnyel sikerült eredeti megfigyeléseit, bensőséges világlátását, művészi koncepcióit és szubjektív élményeit megosztani az olvasókkal. De most újragondoljuk a dolgokat. Schrammel Imre mögött van már az utóbbi években világsikert hozó, a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. felkérésére megtervezett és a gyártási folyamat végéig kimunkált porcelánszobrászati program, a budapesti Nemzeti Színház, a keszthelyi, a pozsonyi színházak reliefjei, szobrai, a magyarországi és külföldi mesterkurzusok vezetései, szimpóziumai, egyéni és csoportos, egyre rangosabb kiállításainak számtalan eseménye. Mögötte a magyar kortárs kerámiaművészetért folytatott odaadó, nehéz szervezőmunka, a főiskolai, egyetemi és mesteriskolái tanításokkal telt évek és jócskán felhasznált energiák. Előtte az újabb meghívások, felkérések, utazások. Itt vagyunk a műteremben, ahol látható a szobrokhoz előkészített homokágy, a gipszmodell, a szilikonminta, és a lágy agyag formába nyomkodása közben türelmesen mutatja a csömöszölés látszólag mechanikus lépéseit. Közben az évtizedek óta benne bizonyossággá vált, alkotói szemléletét meghatározó gondolatait fogalmazza meg ismét, immár érezhetően azon kevesek szerénységével, akik valóban képesekké váltak a teremtő munkára, a titkok megértésére, mert tudásuk kipróbált ismereteken nyugszik. Felemlíti különféle „korszakainak" tervezett, megvalósult és kiállított szobor és dombormű alkotásait, mint amilyen például az a bizonyos samottos agyagból készült, hasított gömbforma (1970). Agyagcsövekből kézzel összetapasztott gömbformába metszett bele egyetlen pont körül forgatott acélhuzallal egy spirált, majd az így „felezett" gömbformát kissé széthúzta, hogy csöves szerkezete belülről is látható legyen. Igen. A maga idején megdöbbentő szobrászi forma konstrukciójának kigondolása során is ugyanaz a természettudományos szemlélet vezérelt, amely kikristályosodván benne, alapvetően különbözteti meg kortársaitól. Ez a gömb, mintegy a relatíve legtökéletesebb geometriai forma, csak belső szerkezetével együtt jelentheti a "mindenséget". A külső-belső egyidejű bemutatása a DNS spirál vágás nyoma, mint alkalmazott módszer mellett vált lehetővé. Vissza