Ady Endre

Előszó

1934 óta, amikor kis Ady-könyvem először megjelent, nagyon sok víz folyt le a Dunán, több, mint évszázadok óta bármikor. A magyar élet gyökeresen megváltozott, a szó szoros értelmében 180 fokos fordulatot csinált. Sok mindenféle, ami akkor bűn volt, ma érdem és viszont sok mindenféle, aminek kimondása akkor bátor tett volt, ma magától értetődik. A közéleti dolgok relativitása még sohasem mutatta képét olyan szembeszökően, mint ma.
Ezért volt szükséges, hogy mikor a «Nyugat» kiadóvállalat felhívására sajtó alá készítettem egy új kiadás céljára Ady-könyvemet, gondosan átnézzem abból a szempontból, hogy amit akkor mit igazságot véltem felismerni, ma is megállja-e helyét, szükséges-e a könyvet vagy annak egyes részeit átrevideálni, a mai atmoszférához alkalmazni és e szerint módosítani? Magától vetődött fel az a kérdés is, hogy azóta nem merült-e fel az Adyra vonatkozó irodalomban olyan fontos adat, nézet vagy állásfoglalás, mellyel egy most megjelenő Ady-könyvben okvetlenül számolni kell, amely kötelezővé teszi akkori álláspontomat vagy egyes állításaimat módosítani. Könyvem átvizsgálása után olyan eredményre jutottam amely magamat is meglepett. Meggyőződtem arról, hogy a könyvet úgy adhatom a nyilvánosság elé, ahogy akkor megjelent. Amit akkor leírtam, azt állom ma is, az újabb Ady-irodalom nem tárt fel olyan eredményeket, amelyek változtattak volna egykori nézeteimen. A mai atmoszféra-változtában is úgy áll előttem Ady Endre emberi, költői és politikai arculata, mint a nagy átalakulás előtt. Fejtegetéseimnek még a hangját sem kell megváltoztatni. Talán akad könyvemben olyan passzus, amelyet ma más hangsúlyokkal írnék le, amelynek írásakor az 1934-iki állapotok kényszere alatt olyan szordinót kellett tennem hangomra, melyre ma már nincs szükség, sőt amelyet alkalmazni ma hiba volna, de érzésem szerint ez, ha van egészen árnyalati, kevéssé fontos jellegű, nem olyan, hogy a könyvön módosításokat kelljen végrehajtani. Az a határozott érzésem, hogy ha ma írnám könyvemet, akkor is csak ugyanazt és ugyanúgy írnám. Lehet, hogy a mai olvasó, aki a mai légkörben él, érez valami különbséget e mai légkör és a könyv légköre között, de én ezt nem érzem, nem is érezhetem. Mégis csak az én Ady-képemről van szó, én pedig belső érzésem szerint sokban változhattam 1934 óta, de az irodalomra és benne Adyra vonatkozó nézeteim és állásfoglalásaim nem változtak. Ady alakját és művét inkább lélektani és irodalmi szempontok megvilágítása alá akartam állítani, a költőt akartam láttatni és politikai szereplésének csak annyiban adtam teret, amennyiben az az arckép teljességéhez tartozik. Ma erre természetesen sokkal erősebb hangsúly esik. Ezen a ponton talán mégis máskép írnám, ha ma írnám könyvemet. Megvallom, ma is sok tekintetben máskép látom Ady politikai jelentőségét, mint 1934-ben, de ha ma írnám a könyvet, legfeljebb nagyobb terjedelmet adnék ennek a szempontnak, alighanem részletesebben tárgyalnám a költő politikai állásfoglalásait. Részletesebben, de nem máskép, a lényeg ugyanaz maradna. Ezt sem érzem elegendő oknak arra, hogy könyvemnek bárcsak egy részletét is újra írjam. Vissza