Scherzo

Előszó

Részlet:

A kitünő író íróasztala előtt ült és mélázott. Nagyon szépen ült az íróasztala előtt, úgy, ahogy annak idején le is fotografálták. Fejét a tenyerébe hajtotta, tekintete pedig messze valahol a falak és házak mögött a fantázia színes rétjein, meseország zöld erdein járt. Előtte üres papirlapok és telt hamutartók. A cigaretták légióját pusztította el, amíg végérvényesen kisütötte, hogy ezúttal semmi sem jut az eszébe.
Igy ült ott, rosszkedvűen, sőt mérgesen. A jelen pillanatban nagyon fájlalta, hogy semmi sem jut az eszébe. És ezt korántsem a kivívandó halhatatlanság érdekében fájlalta, inkább a pozitiv pénzhiány miatt. Ezen az estén a kitünő írónak egy garasa sem volt, sőt most már a cigarettája is elfogyott. Szivart keresett, azonban nem talált közönséges szivart, csak vastag, kábító havannát, amelyet még jobb időkben szerzett be. Kényszerűségből rágyujtott egy szép, koronás szivarra, amilyenre a novellahősöknek is csak vasárnap telik. És lelke mélyén halkan káromkodott, mert most egy hétkrajcáros szivarra szomjazott. Úgy érezte, hogy rögtön eszébe jutna valami, ha egy brittanikája volna és ime, neki a sors rosszvoltából csak havannát lehet szívnia, mert britannikára nincs pénze. Elkeseredett a magyar író sorsán és szomorúan mérlegelte, mennyivel okosabb lett volna, ha véletlenül németnek vagy franciának születik. Vissza