Scenographia Hungarica

Előszó

A Scenographia Hungarica első kötete 1973-ban jelent meg, és az ötvenes évek közepétől a hatvanas évek végéig terjedő időszak legszebb díszlet- és jelmezterveiből válogattuk képeit. Ez a tizenöt év a magyar színpadi tervezőművészet megújulásának kora volt. A könyvben szereplő művészek többsége ezekben az években kezdte pályafutását. Propagátorai, ha kellett védelmezői is voltak művészetüknek. Szűkebb szakmájuk elismertetéséért két területen dolgoztak: egyrészt a színházon belül, hogy nagyobb rangot és szuverenitást nyerve a rendező alkotótársává, a produkció egyik legfontosabb meghatározójává váljanak, másrészt, hogy a vizuális művészetek közt nagyobb helyet és megbecsülést kapva a szcenográfiát a képzőművészet színvonalára emeljék. Ennek a programnak az eszköze volt a könyv is; jórészt mi, tervezők írtuk, szerkesztettük, minthogy kezdetben magunk írtuk a kritikákat is, mi foglalkoztunk a művészeti ág technikai, szociális, pedagógiai és esztétikai problémáival is. Nem vágyaink és képességeink hajtottak bennünket erre, hanem a szükség: egyszerűen nem végezte el helyettünk más ezeket a munkákat. A Scenographia Hungarica az első könyv volt Magyarországon, amely díszlet- és jelmeztervezéssel foglalkozott, nem vállalhatta, hogy egyszerre pótolja a hiányzó kritikai, történeti, népszerűsítő és tudományos munkákat. A képek kiválogatása volt az egyetlen értékelés, a tervezők - öregek és fiatalok - alfabetikus sorrendben következtek egymás után, az egységes törekvések a fent említett célokért biztosították a könyv teljességét. A szép megfestett tervek - hangsúlyozva, hogy nem azonosak a kivitelezett díszlettel és jelmezzel, nem is csak előképei azoknak, külön médiumot alkotva többet is jelenthetnek a színházi előadásban betöltött szerepüknél - biztosították a könyv szépségét és sikerét. Példányai nemcsak a hazai könyvesboltokban fogytak, hanem elvitték a magyar tervezők hírét Japántól az Egyesült Államokig, a Szojetuniótól Brazíliáig szakemberekhez és színházkedvelő közönséghez egyaránt. A Corvina Kiadó, folytatni kívánva a sikeres vállalkozást, úgy döntött, hogy a 70-es évek anyagát hasonló keretek között, bár kissé nagyobb terjedelemben, kétszer annyi színes melléklettel jelenteti meg.
Kezdetben úgy véltük, tíz év nem nagy idő, s mivel megéltük, és gyorsan futott el, nem is vettük észre, mi változott meg bennünk és körülöttünk. A szerkesztő, válogató munka folyamán kezdtük egyre inkább érezni, hogy egy sor új tényező feszegeti a kialakult és újra vállalt kereteket. Talán jó feszültségek ezek, mert ha sikerül rámutatnunk a változásokra és meghatározni irányukat, ezek a feszültségek nemcsak a könyv javára szolgálnak, hanem, úgy hisszük, a magyar szcenográfia kérdéseire is kikényszerítenek egy-két választ. Vissza