Előszó
Kazinczy Ferenc, Sátoraljaújhely szellemi életének legnagyobb hatású alkotója 1814-ben, a város reformátusainak egyháztanácsi ülésén - többek között - ezt a kijelentést tette: "Az Újhely ifjainak illenék nemcsak a külföldi változást, hanem a hazait is, s nevezetesen az Újhely ifjainak illenék nemcsak a külföldi változást, hanem a hazait is, s nevezetesen az Újhelyben történt dolgokat tanulniuk". A Mester intelme ma is érvényes, s amikor Sátoraljaújhely lexikonának tervét kidolgoztuk, minket ugyanez a meggyőződés vezetett. Újhely polgárainak történelmi útja, a város természeti környezete, építészeti képe, gazdasági, társadalmi, szellemi életének históriája méltó a megismerésre. Ifjak és idősebbek egyaránt érdeklődéssel fordulhatnak lakóhelyük értékei felé, amikor helyi kötődésüket kívánják elmélyíteni. Egy város arculatát, a benne élők tudatát nemcsak a mai helyzet valósága határozza meg, szerepet játszik szemléletünk formálódásában az is, milyen mélységben tárjuk fel a jelenségek hátterét és összetevőit. Ha elfogadjuk az ősi tételt, hogy a történelem az élet tanítómestere, akkor azt is tudomásul vesszük, hogy a helyi történésekben való tájékozottság hozzájárul a jelen dolgaiban való eligazodásunkhoz. Nem téveszthetjük szem elől a múlt mellett a jelent, az intézmények, az események és azok szereplői mellett pedig a környezet valóságos tényeit, hogy távlatokat kapjon gondolkodásunk, s megtanuljunk a felszín mögé nézni.
Miképpen segíthetnénk elő a helyismeretben való tájékozódást? - fogalmazódott meg bennünk a kérdés néhány évvel ezelőtt. Válaszként az első gondolat egy városmonográfia létrehozása volt. Be kellett azonban látnunk, hogy Sátoraljaújhely történetének, jelen helyzetének részletekbe menő, korszerű feldolgozása, a folyamatoknak és az összefüggéseknek alapos, elemzőfeltárása hosszas kutatómunkát igényelne, amihez nincsenek most meg a feltételek. Emiatt Újhely monográfiájának megalkotása legfeljebb távlati cél lehet. Van azonban - nagyrészt a Kazinczy Ferenc Társaság szellemi műhelyében - egy olyan munkatársi gárda, amely az elmúlt évtizedekben alaposan tájékozódott, tisztes mennyiségű ismeretanyagot hozott felszínre. S ha ez a tudás nem is áll még össze valamiféle tüzetes és rendszerezett, a teljesség igényével készült feldolgozássá, érdemes mégis az eredményeket közkinccsé tenni. Így jutottunk el a lexikon műfajához. Ennek lényege, hogy a közvetítendő tudást szócikkekbe rendezve, betűrendbe állítva, a kapcsolódásokat utalásokkal érzékeltetve nyújtjuk át az olvasónak, aki a kisebb-nagyobb mozaikdarabokból kirakhatja magának a megismerni kívánt egészet. Olyan ismerettár ez tehát, amely megbízható adatokkal a gyors tájékozódást kínálja...
Vissza