Előszó
Részlet a könyvből:
Az ízlésesen bútorozott fogadószobában szelid fényt sugárzott a kandallóra helyezett villanylámpa.
A heverőn gyönyörűséges nő pihent, mellette a bársony ülőkén jótermetű huszárfőhadnagy foglalt helyet.
A nő Fehér Lidi a, az Esti színház ünnepelt bogárhajú szépsége.
Fekete haja gyönyörű kerete volt halvány rózsaszín arcának, ruhájából kivillanó alabástrom-fehér testének.
Gács Péter gróf mintegy 26 éves, rokonszenves arcú délceg katonatiszt, a legnagyobb rajongással nézi a fáradtan lehúnyt szemeket, a gyönyörű... hamvas szépséget, a kereveten elomló bájos idomokát és szinte elfeledkezik arról a táviratról, melyét szolgája hozott utána ide, menyasszonya lakásába.
- Nézd már meg, Péter, - szólt halkan a nő, - micsoda sürgönyt szorongatsz a kezedben.
- Nem tudom, mi lehet benne, - szólt a férfi elgondolkodva. - Gácsszékről jön... de ott semmi újság nem lehet, hisz nincs két hete sem, hogy nagybátyámnál jártam.
- Talán hív, hogy látogasd meg! - Ilyenkor minden esztendőben ott töltöttem néhány hetet, de most igazán nem szeretnék odamenni... hisz tudod... a hét végén végre megesküszünk!
- Igaz, - válaszolt Lidia, - de azt nem engedem meg, hogy miattam magadra vond nagybátyád nehezítését! ... Semmi áron sem szabad kockára tenned szeretetét és örökségedet... Tudod, milyen bogaras az öreg!
- Csacsi vagy, édes! - szólt halkan Péter. - Igaz, azt a pénzt, melyet 18 évi remetéskedéssel összeszedett, elveheti tőlem, de örököse csak én lehetek... hiszt tudod, neki gyermeke nincs, édesatyám volt egyetlen fivére, így a hitbizomány közvetlen örököse csak én lehetek.
Vissza