Sashalom története a kezdetektől 1950-ig

Előszó

Ha Ön ma, a huszonegyedik század első évtizedében végigsétál a XVI. kerület öt településrészének bármelyikén, majd ugyanezt megteszi egy évvel később is, bizonyára elégedetten állapítja meg, hogy lakóhelyünk, szeretett kertvárosunk folyamatosan fejlődik, évről évre változik. A poros mellékutcák aszfaltburkolatot kapnak, az évtizedek súlya alatt meghajlott tetőgerendákat újakra cserélik, a nagyon öreg házakat le is bontják, és helyükre szebbet, nagyobbat, korszerűbbet álmodnak az építészek. Örülünk a sima, pormentes utaknak, büszkék vagyunk a modem világ ízlése szerint tervezett új épületeinkre, és élvezzük a korszerű fűtést, amelyet akár egy gombnyomással üzembe helyezhetünk, ha beköszönt az ősz.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne emlékeznénk szívesen a hajdan volt poros mellékutcákra, ahol gyerekként naphosszat rúgtuk a labdát, a nagypapa házára, amelynek teteje akkor még egyenes gerinccel tűrte az esőt, a szelet, s télen a hó súlyát is, vagy a cserépkályhára, amelyhez a legkülönbözőbb méretű baltákkal aprítottuk a fát a kertben egy tuskón. Később pedig gyermekünknek, unokánknak is szívesen mesélünk arról, hol is volt a mi nagyszüleink idejében a bolt, hogyan fütyült a kalauz, amikor még a piac mellett is megállt a HÉV, és eszünkbe jut, hogy nagymama azt mesélte, amikor még nem feszült a sínek fölött felsővezeték, állítólag lóvasúton közlekedtek az emberek.
Az emlékezés megkönnyítésére, és az emlékezeten túli régmúlt felidézésére Ön most Lantos Antal helytörténész mintegy két évig tartó tudományos igényű kutatómunkája eredményeképpen Sashalom történetét tarthatja a kezében. Ez számomra, mint sashalmi lakos számára azért is külön öröm, mert kerületünknek erről a részéről még soha nem jelent meg önálló kiadvány. A szerző közismerten elkötelezettje a hiteles történetírásnak, így arra vállalkozott, hogy Sashalom történetét azoktól az időktől kezdődően mutatja be, amikor már dokumentumokkal igazolhatóan állandó lakossága volt az akkor még különálló településrésznek. Kitartó, módszeres levéltári kutatómunkával kereste meg a fellelhető dokumentumokat, térképeket, fotográfiákat, amelyeket feldolgozva lassan kirajzolódott a hiteles történet. A több mint kettőszáz oldalas kiadványban Lantos Antal elkötelezettségén kívül a gazdag fotóanyag, a hivatalos okmányok, alapítólevelek, egyesületi és közigazgatási határozatok, költségvetési bizonylatok, egyházi okiratok, számos bélyegzőlenyomat, valamint a korabeli sajtóban fellelhető ellenőrizhető információk garantálják a hitelességet. Meggyőződésem, hogy a múlt ismeretének fontossága az emberek tudatában még nem foglalta el azt a helyet, amely megilleti. Ezért is örülök ennek az alapos, nagy szakértelemmel megalkotott munkának.
Másrészt azért is, mert jó lokálpatrióták, lakóhelyünket megbecsülő és szerető polgárok is csak akkor lehetünk, ha annak múltját ismerjük és ezen keresztül is kötődünk hozzá. Ez a könyv ehhez nyújt hathatós segítséget minden kertvárosi honfitársunknak. Vissza