Három Lázár

Előszó

Részlet a könyvből:

- Ugyan kérem! - olvasta fennhangon tovább, - nem azért élünk, mert beletörődtünk abba, hogy élnünk kell: hanem azért, mert annyi áldozatot hoztunk érte, hogy tízkörömmel ragaszkodunk hozzá! Egyáltalán nem olyan keserves és boldogtalan azoknak az élete, akik beletörődtek abba, hogy nem élhetnek úgy ahogy elképzelték és leszámoltak a további próbálkozásokkal. Nem igaz, hogy m.inden lépésüknél azt érzik, hogy: csinálom, mert most már nem csinálhatom másképpen amúgysem. Senkisem dörzsöli meg a tarkóját azért, mert beletörődött abba, hogy ha viszket: meg kell dörzsölni; hanem egyszerűen azért, mert viszket. És senkisem eszik azért, mert beletörődött, hagy enni kell; hanem szimplán csak azért, mert éhes. Az ember nem látja minden lépésénél magát a nagy egészet: azt a bizonyos elrontott életet; csak lépésről lépésre megy. Azt érzi, hogy éhes: és eszik. Csak a leszámolás volt nehéz. Amikor »beletörődött«, - ezt gúnyosan mondta. - És az élet szigorú egymásutánjában csak nagyon ritkán eszmélhet erre újra. Ezek a pillanatok valóban keservesek.
- Tehát mégis, - szólt közbe Dr. Lázár Antal és karjait mellén keresztbe fonta üllő helyzetében, jeléül annak, hogy nem kíván több részletet az ajánlott könyvből.
- Meglátod, hogy nagy üzletet csinálsz ezzel a könyvvel! Én mondom neked. Természetesen átveszed terjesztésre, ugye? Vissza