Fülszöveg
"Félig-meddig elfogadható ürüggyel keresett föl, perceken belül azonban kitűnt, hogy az élete történetét óhajtja előttem kiteregetni. Erősködött, hogy minden részletében megírandó anyag. Valamirevaló író számára - mondta - megbecsülhetetlen kincs.
"Valamirevaló íróként" beletörődve sorsába, próbáltam megjátszani az izgatottan figyelő szerepét. A helyzet megkövetelte magatartásom szinte átmenet nélkül megváltozott, amikor a következő szavak ütötték meg a fülemet:
- ...annyit azonban már a kezdet kezdetén megtanultam, hogy hiába a sok duma, legkönnyebben mások szenvedélyéről tudunk lemondani: aminthogy bizonyítható tény: megható könnyedséggel vetkőznek ki a mások gyászából. Talán mindennél szégyenteljesebb, hogy saját hibáinkat, bűneinket, rossz szokásainkat utáljuk, gyűlöljük legjobban embertársainkban...
Úgy beszélt, mint a falumbeli Csizmadia Kati néni, aki miközben forgatta a rokka kerekét és két megnyálazott ujjával pödörte a kenderfonalat, elbűvölte a körülötte ugyanígy...
Tovább
Fülszöveg
"Félig-meddig elfogadható ürüggyel keresett föl, perceken belül azonban kitűnt, hogy az élete történetét óhajtja előttem kiteregetni. Erősködött, hogy minden részletében megírandó anyag. Valamirevaló író számára - mondta - megbecsülhetetlen kincs.
"Valamirevaló íróként" beletörődve sorsába, próbáltam megjátszani az izgatottan figyelő szerepét. A helyzet megkövetelte magatartásom szinte átmenet nélkül megváltozott, amikor a következő szavak ütötték meg a fülemet:
- ...annyit azonban már a kezdet kezdetén megtanultam, hogy hiába a sok duma, legkönnyebben mások szenvedélyéről tudunk lemondani: aminthogy bizonyítható tény: megható könnyedséggel vetkőznek ki a mások gyászából. Talán mindennél szégyenteljesebb, hogy saját hibáinkat, bűneinket, rossz szokásainkat utáljuk, gyűlöljük legjobban embertársainkban...
Úgy beszélt, mint a falumbeli Csizmadia Kati néni, aki miközben forgatta a rokka kerekét és két megnyálazott ujjával pödörte a kenderfonalat, elbűvölte a körülötte ugyanígy foglalatoskodókat: úgy hallgatták a megálmodott, kitalált vagy valahol nagyon messze, hetedhét országon is túl megesett csodákat. Éreztem, egyre jobban behálóz ennek a kis termetű asszonykának monoton beszéde, legszívesebben - titokban - jegyzetelgetni kezdtem volna egy-egy nyomdakészre kikerekített mondatát., pedig akkor még önmagamnak sem valottam be, magamban már kiagyaltam a megírandó regény címét: Magányos asszonyok. Gyanítom, hogy már a legelső mondatok is összeálltak.
Említhetném a sors kikerülhetetlen, kegyetlen iróniáját, de inkább vallom a magam réges-rég kialakult hitével: az életünkben minden előre megtervezett, szerepünk kiosztott, mint a görög sorstragédiák alakjainak. És nemcsak szövegileg: a Nagy Rendező meghatározza az elsírandó könnyek mennyiségét is. Amikorra a Magányos asszonyok-at befejeztem, egyedülivé lettem önmagam is; ennek a világnak a legárvábbja. Körülöttem setétté, jéghideggé vált minden: elveszítettem, eltemettem azt, aki nélkül vak és béna lettem. Így vonszolódom, tántorgok a még hátralevő, kiimádkozottan minél rövidebbnek kért út végéig."
Vissza