Sasadhistória

Előszó

Ha... a rendszerváltás politikusa volnék, nem hirdetném, hogy velem, s kormányommal kezdődött meg a rendszerváltás Magyarországon. A helyi közösségekre bíznám az ítéletet: ki volt ember az embertelenségben. Ki élt vissza, ki nem élt vissza a hatalmával. Ki volt az, aki vezetőként tudott és tanított gúzsba kötve is táncolni. Aki a nagyobbik rossz ellenében a kisebbik rosszat jelentette. Aki egy külső nagyhatalom katonai és politikai elnyomásának közepette nem lett a kettős elnyomás embere. Soha sehol sem vonatkoztatnám el az ítéletet az adott közösségek élő, eleven ítélőerejétől. Nem hazudnám le, nem tagadnám el, hogy a politikai és a gazdasági rendszerváltás a magyarságra kényszerített szovjet mintájú rendszer mélyén már Nagy Imrével, 1954-ben megkezdődött, hogy a bukott '56-tal is, Nyers Rezsővel, az „Új mechanizmus"- sal, a mind erőteljesebb reformista mozgalommal erősödött és kiteljesedett. A rendszerváltást váltanám le, ha azt hinném, hogy ezzel a kormányzattal, ezzel az ellenzékkel kezdődött el minden. Ha épp ezért buldózerrel támadnám meg és tarolnám le mindazt, ami a diktatúrában épült. Mert épült a békekölcsönjegyzések, a Szabad Nép-félórák, a szabad pártnapok, a vezetők számára már-már kötelező párttagság ellenére is. Ha a rendszerváltás politikusa volnék, nem tenném retorzióval el nem ismertté azt a tengernyi munkát, amit az elmúlt évtizedekben a téesztagok elvégeztek, és ha most úgy érzik, hogy eljött a legközösségibb magántulajdon megvalósításának ideje; a részvénytársaság, ez ellen törvénytelen törvényességi óvással nem élnék. Nem én akarnám megmondani az ország népének, ha csak a sasadiaknak is akaratuk ellenére, hogy nekik mi a jó. Vissza