Aranyos-vidék magyarsága

Előszó

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület programjában állandó jelleggel szerepel az erdélyi történelmi régiók kutatása, valamint a történelmi régiókra vonatkozó kutatási eredmények vándorgyűlések formájában történő népszerűsítése. E program keretében 2005. június 10- 11-én, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály szervezésében Aranyos vidék-konferenciára került sor.
A rendezvény megszervezését több tényező motiválta. Habár az Aranyos-vidékről szóló diskurzusnak tekintélyes története van, e diskurzust inkább a szaggatottság, az esetlegesség, mint a folytonosság jellemzi. Az utóbbi másfél évszázad alatt a régiót több esemény állította az érdeklődés középpontjába. Ilyen volt Orbán Balázs két monumentális monográfiája (Orbán B. 1871, 1889), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1894. június 16-án, az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1938. augusztus 28-án Tordán tartott vándorgyűlése, a Művelődés c. folyóirat Aranyosszék-száma (1971/6), a Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum évkönyve, az ACTA tematikus összeállítása (1997, II. kötet). A jelen konferencia találkozási keretet kívánt teremteni mindazok számára, akik az utóbbi években, évtizedekben Tordával, Aranyos-vidékkel kapcsolatban végeztek kutatásokat. A konferencia olyan fórum kívánt lenni, ahol a legfrissebb, a régióval kapcsolatos szaktudás bemutatása, megvitatása és befogadása történik meg. Ilyen szempontból a konferencia célcsoportja volt Torda és Aranyos-vidék lakossága is. Az évek során a régióról felhalmozódott friss tudásnak ők is szükségét érzik.
Aranyosszék felfedezése Orbán Balázsnak tulajdonítható. A Székelyföld leírásának V. kötete Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék és Marosszék után a kellő figyelemmel fordult Aranyosszék felé is. Határait biztos vonalakkal húzta meg. Észak felé Szind, keletre Torda vármegye aranyosi járása, délre Alsó-Fehér megye marosújvári és enyedi járása, nyugatra a peterdi és torockói völgy zárja le Aranyosszéket. Belülről két járásra tagolódik. A felső járás tíz faluból (Bágyon, Csegez, Sinfalva, Keresed, Kövend, Mészkő, Aranyosrákos, Alsó- és Felsőszentmihály, Várfalva), az alsó pedig Felvincből és tizenegy faluból (Csákó, Dombró, Székelyföldvár, Harasztos, Hidas, Inakfalva, Székelykocsárd, Mohács, Örményes, Aranyospolyán, Veresmart) áll.
Orbán Balázs azonban egy pillanatig sem szándékozott betartani e határokat. Keletről Maros szék felől közeledve a rá jellemző részletességgel mutatja be Radnótot, Marosludast és környékét, déli irányban pedig Marosújvár környékét járja be. Keleti irányban megtekinti az Aranyos menti vármegyei településeket is (Aranyosgyéres, Lóna, Gerend, Gerendkeresztúr, Hadrév, Aranyosegerbegy), sőt az Aranyos folyásától a Bolduc patak völgyén eltávolodik, alkalmat keresve olyan mezőségi települések bemutatására, mint Örke, Nagycsán, Alsó- és Felsődetrehem. A „határsértés" vádját a szerző megpróbálja elhárítani: „Gyéres és Egerbegynek a Székelyföldhöz csatolását, vagy azoknak e munkában való együttes ismertetését a fennebbi tekintetekből némi jogalapon vélem tehetni" - írja munkájában. Vissza