Csali Pali a kis ezermester csalafintaságai

Előszó

Csali Pali keresztelője

Csali Pali történetét akarom nektek elmesélni, kedves kis barátaim, de ahogy leülök az íróasztalomhoz, aztán belemártom a pennámat a kalamárisomba, hát a törpekirály tizenkét rőfös szakállára mondom: ugyancsak nagy zavarban vagyok. Hej, micsoda nagy fába vágtam én ezzel a fejszémet! Hiszen az én történetem hőse annyi viszontagságon ment keresztül, annyi mulatságos kaland történt vele, no meg ő maga is, agyafúrt fickó létére, annyi csalafintaságot követett el, hogy ha három hordó tintát kiírok, tán akkor sem tudom mindnek sorát ejteni. De valahogy mégis csak el kell kezdeni, ha a végére akarok jutni - legjobb lesz tehát, ha megkezdem az elején: hogy született a világra a mi nevezetes barátunk, hogy ment végbe a keresztelője? Mert hát az sem volt olyan, mint más közönséges emberfiáé szokott lenni.
Hát bizony Csali pali bölcsőjét nem valami fényes, cifra, tornyos palotába ringatták. Zordon, hósapkás hegyek között, rengeteg erdő kellős közepében kidőlt-bedőlt parányi kunyhó állott, abban lakott a szegény szénégető meg a felesége. De olyan szegény volt ám a jámbor házaspár, hogy még a cirmos cicájuk is világgá bujdosott, mert nem tudott a kamarájukban egy fia egeret sem fogni; hogy is lett volna abban a kamarában egér, mikor nem talált ott még annyi eleséget sem, amennyi a fél egérfogára elég lett volna? Vissza