Sárvártól Sárvárig

Előszó

Intelmek és tapasztalatok az írás születéséről, az irodalom befogadásáról, töménytelen mennyiségben zúdulnak ránk. írni annyi, mit elárulni magunkat - mondja Cocteau. Hogy hány embert tudok kíváncsivá tenni, ha kitárulkozom, az már csak rajtam múlik. Jegyezzünk fel mindent, ami ötlet, szilánk, - figyelmeztet Márai, mert senki sem olyan feledékeny, mint a gondolkodó vagy gondolkodni akaró ember.
A kis semmiségek, melyek sokszor magvas igazságokat tartalmaznak, sokáig élnek bennünk, s ha emlékeink kosarából egyet kiválasztunk, az hosszú gyöngyfüzért húzhat magával, s ezeknek mindegyik szeme fényesebbre csiszolódhat, ha az anyanyelvünk tiszta vízében fürdetjük. Jósika Miklós intelmei szerint, - a leghalványabb tinta is jobb, mint az emlékezet. Az érdemesebb gondolatok engem mindig munkásságom közben szoktak meglepni, s papírfecnik formájában a „Fatter összes "-ben, íróasztalom egyik öblös fiókjában kikötni. Ezek az alig olvasható ákombákomok számomra fontos, vagy szép emlékeket, kifejezéseket vagy verstöredékeket rejtegetnek- Ady szerint, most már csak 999 szót kell megölni, hogy az összegyűjtött szavak tengeréből az egy igazi megszülessen.
A nyolcvanegynéhány évem e színes kavicsai a remények és csalódások évtizedeiben születtek. Sarkosabb kifejezéseim ellenére is úgy érzem, hogy egy morális körön belül maradtam, de a világ, s benne az ember, ma erősen vajúdik, hangokat hallat és nem igazán artikulál...
N. M. Vissza