Előszó
SZÜLETTEM EZERKILENCSZÁZNEGYVENNÉGYBEN
Még hogy negyvennégyben, de áprilisban, s majdnem a megszállóváltás napján, ugyanis hetedikén (láttam napvilágot')!
Jó kis április-negyedikék voltak
Mit...
Tovább
Előszó
SZÜLETTEM EZERKILENCSZÁZNEGYVENNÉGYBEN
Még hogy negyvennégyben, de áprilisban, s majdnem a megszállóváltás napján, ugyanis hetedikén (láttam napvilágot')!
Jó kis április-negyedikék voltak
Mit tehettem; ha egyszer az Édesanyám e s^ent napon holott a bombázókkal teli ég alatti világra.
Neki az elsőszülött, s magam is valahogy hasonlóképp.
Legalábbis — utólag — némiképpen meglep a dolog.
A már megszállt Magyarországra szült szegény boldog anyám.
S az én A.nyám sem a háborúnak adta az áj életeti Az életet, magából, az életnek.
Kár, hogy olyan hamar elment. S itt hagyott magamra.
Pedig akkor hogy pátyolgatott, mentett a bomba előli
Az anyák nem szeretnek hiába szülni.
Már, ha: anyák.
J a miénk az volt.
Milyen kár ez utolsó szóért.
Fölszabadulás
Október hatodikán Gyula felől jöttek be Csabára az oroszok, s a Körös-parton rögvest lelőttek két, csapatától leszakadt magyar katonát (az önkény helytörténete nem tud róluk, pedig a sírjuk még
Vissza