Decebál Gyulán

Fülszöveg

1989-ben Ceausescuék azt tervezték, hogy lebombázzák Temesvárt s a magyarországi beavatkozásra hivatkozva rátámadnak hazánkra; az első fölszabadítandó csonkaországi város Gyula lett volna.
Már 1919-ben úgy érkeztek a vlachiai hadak a Tiszántúlra, hogy végleg maradnak ezen a ' régi dák földön". Az ősi jusson! Ám a trianoni urak a Tiszántúl felét hagyták csak vlach kézen s Gyulától elestek a kissé túl mohó hódítók.
E kisregényben a nagyromán vágyak a valóságnál nagyobb mértékben teljesülnek. Gyula és környéke román kézre jut. E Dákó-Gyula majd hetven évét rajzolja meg a regény: mivé lett volna a Körös-parti magyar megyeszékhely, Gyula, ha végleg az ókirálysági románok kezére jut? Azzá válik, amivé a többi erdélyi s partiumi (Részek-béli) magyar kisváros: a gyökeres magyartalanítás tetthelyévé, a nemzeti elnyomás félázsiai típusú rémségeinek leszen védőjévé s az 1989-es karácsonyi zendülés előtti időre már-már tiszta román várossá.
A Romániából menekülő magyar élet inkább Argentínát meg Németországot, sőt, Izraelt választja a 80-as esztendőkben, csak otthon ne kelljen beolvadni!
Nem nemzeti túlzás-é ez?
Lassan: gyűlölet?...
1989 is bizonyította, igazolta - remélem - e 85-ben költ művet is: nem a románnal van baja a magyarnak, az elnyomással!
(1985-ben a szerkesztőm le sem írta a véleményét e kisregényről, nehogy kiderüljön az - helyzetre való tekintettel - elutasító lektori jelentésből, miről szól, mert ha kitudódik, a már nyomdában lévő könyvem sem jelenhet meg.)
(1989 táján egy másik, később egy további kiadó vállalkozna közreadásra, a nagy üzlet várható elmaradása végett tesznek le róla.)
(Rumun - és szláv - barátaim most, 1995-ben sem perdülnek táncra, ha kézbeveszik...)
(Mintha tehetnék róla, mit mér a sors a "kisebbségi magyarokra".)
(Decebál Gyulán; csak ne fesd az ördögöt a falra!) Vissza