Saruban az élet ösvényein

Előszó

Kereki Kiss István 1930. március 21-én született Szegeden, a rókusi városrész csendes utcájában lévő ház kis szobájában, délelőtt 10 óra körül. Az újszülöttet Klamár Ferencné, okleveles bába gyorsan megmosta, és szakértő szemmel nézegette, hogy a csecsemőnek mindene megvan-e, illetve minden rendben van-e. A szüléstől kifáradt asszonyt betakargatta, ellátta hasznos tanácsokkal, és közben rakott 2-3 akácfa darabot a kályhába, hogy a tűz ne aludjon ki. Szükség is volt a melegre, mert a kora tavaszi szél ugyancsak lökdöste a nehezen csukható konyhaajtót, amire mindig rá kellett fordítani a kulcsot, mert az többször magától is kinyílt. A bábaasszony elvégezte a még szükséges és halaszthatatlan tennivalóit, és úgy dél körül elköszönt azzal, hogy estefelé még visszanéz. A konyhaajtóban találkozott az éppen hazaérkező családfővel, akinek elmondta, hogy fia született. A kicsi is, meg az asszony is jól vannak, de az asszonynak néhány napig nagy nyugalomra van szüksége.
Kereki Kis Gáspár kovács volt. A köztisztasági vállalatnál dolgozott már öt éve. A családi eseményre való tekintettel kért engedélyt a műhelyfőnöktől, hogy déltől hazamehessen.
Hallva a jó hírt, elköszönt a bábaasszonytól és már fordult is a kisszobába, ahol az újszülött mohón szívta magába az éltető anyatejet. Gáspár féltőn, reszkető kézzel simogatta meg asszonya homlokát. Az örömtől, hogy fia született, meg sem tudott szólalni, csak azt érezte, hogy egy ismeretlen érzés fojtogatja. Még nyelni sem tudott tőle. Néhány perc telt el így, majd megemberelte magát és a pólyába lévő fiát feje fölé emelte, és ezt mondta: - Isten éltessen fiam, légy erős és okos, szerezz magadnak és másoknak is örömet, élj szeretetben és békességben.
Kereki Kiss István 4 éves korában kezdett óvodába járni, ahol az óvó néni, Etuska, szeretettel fogadta. Az óvodás gyermekek ruházatáról, annak minőségéről nagy biztonsággal meg lehetett állapítani a szülők anyagi helyzetét. A tél elmúltával a gyerekek is felélénkültek, örömmel ugrándoztak az ovi tágas játszóterén. A május végi melegítő nap hatására a gyerekek közül többen már mezítláb jártak-keltek egész nap, és ez így ment egészen a szeptemberi „kisasszony" napjáig... Vissza

Fülszöveg

... Teljesítettem és adtam profi módon, de nem pénzért, hanem a hősök, a harctéren elveszett bajtársak tiszteletéért. Megtettem, amit megtehettem.
Tanulságok, tapasztalataim egyenlege tömören a következő:
- Ami jó az életben, az rövid ideig tart.
- A gyenge jellem mindig kardot hord és keze gyakran a markolaton nyugszik.
- Az erős jellem nevetve javítgatja az erkölcsöket.
- Az erkölcs parancsa arról szól, hogy az ember tehetsége révén a hazát, azon keresztül az emberiséget szolgáló, boldogítani képes legyen.
- Az erkölcsnek függetlennek kell lenni minden elmélettől, még akkor is, ha a tényből származik a jog.
- Amikor farkas is enné már a farkast, azt ne csodáld meg.
- A tettek beszélnek és cselekszem, hogy te is cselekedj, a száj-hősök pedig mindig művészet nélkül énekelnek.
Talán azért vált életemnek ez a három éve meghatározóvá számomra, mert az adtam-kaptam mérleg egyenlege alapján állt be az a mutató, amely fokozott erősítést, vagy fékhatást igényelt az elkövetkező 50 éveben.
Most a naptár még csak 1954. januárt mutatott.... Vissza