Sárréti sors

Fülszöveg

Legendákat szülő világ volt valaha a Sárrét és környéke: darvak szállta, kiérdemesült pákászok, garabonciások, füvesasszonyok és szegénylegények járta vidék, ami mára teljesen átalakult.
A kitűnő ifjú prózaíró, a Sárrét szívében, Vésztőn élő Rott József leromlottnak, tragédiákkal terhesnek, jövőtlennek ábrázolja a vidéket. Palettája szinte csak a sötét színekre fogékony. Kétség nem férhet hozzá, ő, mint a tájon élő avatott tollú író, tudhatja milyen az élet ezen a vidéken. Keserves és kérdésekkel terhes.
A táj és a benne élők tragikusan emléktelenek. Évtizedek múltak el fölöttük, melyek csak romboltak és züllesztettek: földet és közösséget, emléket és ünnepet, egyént és családot. És az ifjabb generációk, a maiak is, csupán azzal védekeznek e rombolás ellen, hogy magukba zárkóznak, szenvedélyeikbe és mániáikba, vagy hátat fordítanak szülőföldjüknek.
Rott József munkája fontos írás. Fontos, mert felhívja a figyelmet az ország keleti végeiben dúló áldatlan állapotokra. Szociográfia, de úgy is mondhatnánk, egyetlen jajkiáltás. Mert az itt élő emberek ereje már kevés arra, hogy magukat - afféle ezredvégi Münchausen báróként - kihúzzák a mocsárból, a reménytelenség örvényeiből. Csak a nagyobb közösség elszántsága tudna segíteni e tájon és lakóin. Hogy a Sárrét újra az legyen, ami valaha volt.
Szorgos és önfenntartó közösségek élőhelye. Vissza