Előszó
ELSŐ LEHELET.
Tájékozás.
Véreim! Magyarok! nagy időkét élünk,
Trombita hangokon s ágyúkkal beszélünk:
Magyarország felett meggyűlt a zimankó,
Majd annyi a bajunk mint a bécsi bankó,...
Tovább
Előszó
ELSŐ LEHELET.
Tájékozás.
Véreim! Magyarok! nagy időkét élünk,
Trombita hangokon s ágyúkkal beszélünk:
Magyarország felett meggyűlt a zimankó,
Majd annyi a bajunk mint a bécsi bankó,
Éjszakon keleten nyugaton és délen
Mindenütt ellenség van a határszélen.
Ellenség kívülről, ellenség idebent,
A magyar nemzetnek irtóhadat ízent.
Saját hazájának szentséges földére
Hull és égbe kiált a magyarok vére.
Falvainkat a tűz sárkány módra falja,
Láng-nyelvével a vért a földről felnyalja -
S vér és láng az eget annyira meghatja,
Hogy már pirul belé a menny boltozatja,
A jámbor nép pedig a földre leborul,
Kebeléből a köny mind szemébe szorul.
E csapásnak okát mivelhogy nem érti,
Ártatlanságában sohajtozva kérdi,
S azt hiszi: hogy onnan van az ország harc
Mert elfordult tőlünk a jó isten arca.
Vissza