Sáros András Miklós grafikusművész kiállítása

Előszó

Részlet:
Sáros András Miklós 1945-ben született. A Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza és Ék Sándor osztályán tanult. 1968-ban végzett sokszorosító grafikusként, azóta tagja a Művészeti Alapnak, a Fiatal Képzőművészek Szövetségének. Jászberényben és és Budapesten élt, jelenleg Vácon dolgozik, leginkább rézkarcot készít. Újabban a színes grafika foglalkoztatja.
Életrajzát épp oly tömören közli, mint ahogy a valóságban is szűkszavú. Bizonyára elmerülhetne a részletekben, kiemelhetne néhány epizódot, élményt, de nem teszi. Precíz logikával mérlegelve végül is ennyit tart fontosnak, mások számára magáról lényegesnek. Mindig megméri a kimondott szót is, mennyire felel meg a kifejezni kívánt tartalomnak. Görcsösen keresi ceruzájával is az igazságot, örök kételkedéssel a saját és a befogadó igazságának azonossága felett. Ezért kutatja az életben kész látványként kínálkozó asszociációkat, mert azok meglétét már egyszer a valóság hitelesítette, s elégséges, ha lapjain ezeknek a puszta tényeknek a közlésére szorítkozik. Ilyen meglátott, pontosan visszaadott elemekre épül a Mementó MHSZ céllövöldéje mellé a békés táj ellenpólusaként állított két ágyú, a Reggeli csatornatisztító munkásának nagy látószögből komponált és kinagyított, a hagyományos csendéletek parafrázisaként megjelenő odakészített elemózsiája. De a hajnali munkakezdés fásult ismétlődése éppúgy alapul Sáros András Miklós látvány-élményén, mint a Drezdai emlék filmkockaszerűen egymásra épülő elemei, vagy a Béke, Mária karjában fészkelő galambjának, emlékművének és villanyoszlopának valóságból kölcsönzött motívumai. Vissza