Előszó
Kedves Olvasó!
Versciklust írni rendkívül nehéz, nemcsak verstani szempontból, hanem azért is, mert mindegyik szonett első sora azonos az előző utolsó sorával és az első tizennégy verssort mintegy előre kell tudni, ami szinte lehetetlennek tűnik. Jó szonettkoszorút az egész világirodalomban nagyon kevesen tudtak írni. A legtöbb az újkor eleji olasz irodalomban készült; Magyarországon József Attila szonettkoszorúja a legismertebb, amelyet fiatalon készített.
A szonettkoszorú nem tartalmazhat történelmi motívumokat, elbeszélést, balladát sem, éppen formája miatt, és ebben, mint sok másban, Sárközi szigorúan tartja magát a klasszikus előírásokhoz, ami egyszerre rendkívül nehéz és váratlanul dicsérni való. Mások, mint ahogy tették is, elhagytak valamit, elsősorban a rímet, amikor szonettkoszorút írtak, és így voltaképpen értelmetlenné - teljesen értelmetlenné - tették munkájukat.
A tizenöt versben Sárközi érzelmeit, méghozzá élete líraiasan megfogalmazott és érezhetően legfontosabb érzelmeit adja elő. A többi között azt a magányt és iszonyatot, amelyet cigánynak Magyarországon (és a világ legtöbb helyén, hol nagyobb, hol kisebb mértékben) éreznie kell. A megfogalmazás nem patetikus és nem szentimentális, mint ahogy legtöbbször hallottuk és meguntuk, hanem rövid, lírai, őszinte és meghökkentő. Ennyi azonban elismerésem csak első, kis részét jelenti, mert még nagyobb elismerés jár - a kíméletlen és pucér őszinteség mellett, ami minden igazi költőt jellemez a XX. és XXI. században - a mondandó ugyancsak teljesen egyéni megfogalmazására, elsősorban a költői képekre, fogalmazására és a jelen mellett egyes klasszikus ismeretekre, amelyek nem fitogtatás céljából; hanem természetesen jutnak a szövegbe. Így mindent röviden és szerényen összefoglalva: a Belső Világ versei egy magyar és cigány költő belső érzelemvilágát mutatják be, a költő igazi sorsán mélyen belül és ugyanakkor a költő akaratán kívül.
A verseket részben egyetlen „keleti" motívumuk szerint is bírálhatnám: ugyanis - mint Háfiz perzsa költeményei - részben olyanok, hogy egyes részei nem látszanak az előzőleg mondottakat követni, hanem külön költemények kezdetének tűnnek, és csak olvasásuk után hosszabb idővel fonódnak egybe -, amit régebben kifogásoltam Sárközinél míg most már örömmel veszek tudomásul. Apróbb, de részben nem nagyon lényeges kifogásaimat máskorra hagyom, A Belső Világ versciklust jelentős teljesítménynek tekintem.
Vissza