Kisértetjárás Szikesen

Előszó

Részlet:

Szikes olyan község, mint a többi néhányezer Magyarországon, talán éppen az a baj, hogy semmivel se nevezetesebb. Az öregek ugyan még emlékeznek arra, hogy negyven évvel ezelőtt Szikesen jött világra egy kétfejű borjú. Nagy Tar János tarka tehene ellette, három napig élt s eljött megcsudálni az egész környék, még Budapestről is érkezett egy cvikkeres úr kétfejű borjút látni, de ő már elkésett. A borjú megdögölvén, Nagy Tar János megnyúzta s elásta valahol a kert alatt, ahonnan kóbor kutyák kikaparták s megették. Pedig akár senki se látta volna, csak ez az egy, mert nem kisebb hírt hozott Pestről, minthogy a király Tar Jánost ki akarja tüntetni, mint a kétfejű borjú érdemes gazdáját - dehát ha nincs borjú, nincs kitüntetés. S bizony könnyen lehet, hogy ez a kétfejű borjú megmenthette volna a gazdáját, hátha érdemnek tudják be három héttel később az árverésen, akkor talán nem viszik el a fedelet Tar János feje felől. Lám, micsoda dolgok keletkeznek egy kétfejű borjú halálából: Nagy Tar János az árverés után felakasztotta magát, négy apró gyereket hagyott hátra s isten tudja, mi lett vélük azóta. De ez már nem tartozott a nevezetességek közé, ilyesmi előfordult akkoriban elég gyakran, de kétfejű borjú azóta se.
A szikesiek pedig ezután a rosszulsikerült kétfejű borjú után hosszú ideig semmivel sem lepték meg a világot. Egerben jó bor és híres görögdinnye terem, Parádon büdösvizet ihat, aki akar, ami mégiscsak több, s főként állandóbb dolog, mint egy kétfejű borjú. S később is, ahogy változott a világ, a szikesiek csak nem jártak az élén ennek a változásnak. Nem lettek elsők a terménybegyűjtési versenyben, nem szerzett díjat a gépállomásuk, nem náluk alakult meg az első termelőszövetkezet, nem ők kaptak Kossuth-díjat, nem ment tőlük senki a parlamentbe, de még alispánt se adtak a megyének, szóval csendes volt az élet Szikesen egészen addig, míg meg nem kezdődtek a kísérteties napok. Vissza