Előszó
Részlet a könyvből:
Én gyerekkorom óta mindig Szűcs Károlyéknál szolgáltam. Akkor kerültem oda, mikor talán még hatéves se voltam, nyárra odavettek pulykapásztornak. De később is mindig...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Én gyerekkorom óta mindig Szűcs Károlyéknál szolgáltam. Akkor kerültem oda, mikor talán még hatéves se voltam, nyárra odavettek pulykapásztornak. De később is mindig ottragadtam valahogy, jobban is szerettem itt, mint otthon. Abban az időben, mikor tíz- vagy tizenkét éves lehettem, az anyám ura volt a Szűcsék tanyásgazdája, öt dűlőnyire laktak a nagytanyátul. Szőke Sándornak hítták a mostohaapámat, de nem szőke volt, hanem fekete, hallgatag kemény ember, ha otthon voltam mindig csak szólongatott, mindig útba voltam neki. Így aztán akkor is Szűcséknél kódorogtam mindig, ha nem is lett volna ott semmi dógom, valamit enni ilyenkor is adtak.
Később meg, mikor a háború alatt meghalt az anyám, hát az árvaszék Szűcs Károlyt bízta meg avval, hogy énrólam gondoskodjék. Úgy, hogy ettől kezdve annál inkább ott voltam mindig, hun libapásztor, hun kanász, később meg belső cseléd. Hetvenöt holdja vót Szűcs Károlynak, ötven a tanya körül egy darabba, a többi meg három helyen, a háború alatt meg elkezdte bérelni a Nyavaja-tanyát, inkább csak a legelője miatt. A földosztás után alig tartott ő állandó cselédet, attól kezdve meg, hogy megerősödtem annyira, jószerivel csak éngem. Mer mán tizenhat éves koromba én vittem a zsák búzát, akár padlásra is, kaszálni is jól tudtam, azt meg, hogy Szűcs Károlynál a lovaknál vagyok, éppen szerettem...
Vissza