Sárguló levelek

Előszó

A szerző ezen újabb, sorrendben a nyolcadik történelmi regénye, már túl lép szülővárosának, Szigetvárnak és lakóhelyének, Kaposvárnak határán. Bár most is a szülőföldhöz kötődnek az események egyes részei, de messze kitekint, s mondhatni, egyetemesen vizsgálja a Monarchia végnapjait.
Témájának az is különleges aktualitást ad, hogy ez évben érjük meg a Nagy Háború - amelyet szokás első világháborúnak is mondani - kitörésének 90. évfordulóját. Azt megelőző időt Boldog Béke Időknek is nevezik, s a szerző jól érzékelteti a század e hangulatát.
A Monarchia utolsó időszaka példa nélküli gyarapodást hozott, nem csak a birodalomnak, hanem Magyarországnak is. Mégis, a rokon dinasztiák háborúja romokba taszította mindazt, amit létrehoztak, és ezt követték a forradalmak. Átrajzolódtak Európa országainak határai, és a világháború borzalmait generációk sínylették.
Ujkéry nagy empátiával és krónikaszerű pontossággal jelenítette meg ezen időket. Leíró részeiben nem csak kisrealizmusa, hanem fantáziájának szabad szárnyalása is illeszkedik a témához. Bár esetenként nosztalgikus, még sem lépi át azt a határt, ami hátrányára válhatna.
A cselekmény érdekes. A szerzőtől megszokott alapos korismerettel, s telve olyan információkkal, amelyek nélkül nem lenne teljes a kép az 1900-as évekről.
A könyvet azzal ajánlom az olvasó szíves figyelmébe, hogy az nem csak egy szép történet, hanem a kor alapos megismerését is szolgálja. Vissza

Fülszöveg

A millenniumi időket szokás boldog békeidőknek is nevezni, amely az ország újkori történelmének tán a legszebb időszaka.
1896-tól a Világháború elejéig, 1915 évvel bezáróan követi a könyv egy magyar polgári és egy osztrák főnemesi família sorsán keresztül az idők alakulását Bécs, Garvaneck, Szigetvár, Kaposvár négyszögében a galíciai harctérig.
Ez a történet alapja. Mellette a három festőóriás, Rippl-Rónai, Kunffy és Vaszary hétköznapjai és művészi pályájának alakulása.
A harmadik szálként a kor kiemelkedő egyházi alakja, Prohászka Ottokár püspök gondolatai és világa.
E háromnak ötvözete adja a kor hiteles történetét, a millenniumi harangszótól a császári és királyi udvarokon és a szarajevói pisztolylövéseken keresztül a harctéri infernóig.
Ez év az első háború kitörésének 90. évfordulója, miként a szerző vallja, nem kettő, hanem egy Világháború volt, 20 éves béke szünettel, mert ki vitatná, ha nincs első, van-e második? A sebek azóta is sajognak, s hol itt, hol ott szakadnak fel Európa szabdalt testén.
Egy letűnt század ébred szecessziójával, a maga sajátosságaival. Még voltak kávéházak, volt modor s modorosság, amikor felépültek az ország híres épületei. Nagyapáink házaiban járva vajon gondolunk-e rájuk? Az idő vén fáján a levelek megsárgulnak, s lassan lehullnak, hogy új rügyek fakadhassanak... Vissza