Előszó
Utószó
Móricz számára az átütő irodalmi sikert a Nyugatban megjelent Hét krajcár című elbeszélése hozta meg. Már korábban is próbálkozott az írással, állatmeséi és elbeszélései sorra jelentek meg, de mégis ez az a mű, amely felhívta a kritikusok és az olvasók figyelmét művészetére. A siker hatására nagyszabású munkába kezdett, regényt írt. Úgy érezte, minden készen áll gondolataiban, csak papírra kell vetni.
Amikor elkészült, megmutatta Osvátnak, a Nyugat nagyhatalmú szerkesztőjénak, aki azzal adta vissza a szerzőnek, hogy nem tetszik. Móricz hazament, s mivel másik nagyhatalmú kritikusának, a feleségének sem tetszett, széttépte és elégette a kéziratot. Amikor Osvát ezt megtudta, a fejét fogta dühében ("Nagyszerű fejezetek voltak benne"), s felajánlotta a Nyugat hasábjait egy új regény számára. Móricz ezt azzal a feltétellel fogadta el, ha írását olvasatlanul közlik, Osvát beleegyezett.
Így pusztult el a Vér, az első regény, és így született meg hónapról hónapra a másik, a Sárarany, melyet 1942-ig, az író haláláig tizennyolcszor adtak ki. Ez hatalmas olvasói sikernek számít. 1921-ben Horvát Henrik német fordításában a Rohwolt, Móricz állandó német kiadója jelentette meg, s még ugyanabban az évben öt kiadást ért meg Berlinben. Ezenkívül öt nyelvre lefordították (oroszra 1926-ban, finnre 1929-ben, szlovákra 1933-ban, franciára 1946-ban és törökre 1949-ben). A szakmai megítélés kevésbé egyértelmű. Itthoni megjelenésekor rögtön ellentétes vélemények kereszttüzébe került. A Nyugat reklámszövegei a magyar falu könyvét köszöntötték benne. Halmi Bódog a Máramaros 1910. július 14-i számában határozottan tiltakozik ez ellen:
"Mert ha Jókai és Mikszáth óra változott is a falu képe, vesztett is naivkínporából valamit a magyar lélek, de Dorian Gray kultúr-bestualitása nem kelt még ki belőle... Aki Turi Danira, erre a beteg, tépelődő analitikusra a magyar paraszt ruháját, az harsogó hangon tett tanúságot arról, hogy nem akar a falunál időzni."
Vissza