Kutyák

Fülszöveg

Több mint 15 000 évvel ezelőtt talált egymásra az ember és a kutya. Az embernek ez nagy idő, de a kutya számára még több, hiszen négylábú barátunk nyolc hónaposan már ivarérett, és ha minden jól megy, ötéves korában velős csonttal ünnepelheti az ükunokái születésnapját. A kutyát jóval több generáció választja el ősétől, a farkastól, mint bennünket barlanglakó, kőbaltás elődeinktől.
Az eközben eltelt idő alatt a kutya fejlődésének egyetlen célja volt: megfelelni az ember igényeinek. Ez maradéktalanul sikerült is: nincs még egy állat, amely egyaránt képes volna megállni a helyét az ember mellett a forró sivatagban, a párás őserdőben, a füves pusztákon, a csikorgó hómezőkön, a nyílt tengeren, a kietlen betonrengetegben vagy a végtelen világűrben. Nem élhet meg nélkülünk, de bizonyos: amíg ember él a Földön, addig kutya is létezik majd.
A kutya tudományos, latin neve Canis familiaris - azaz "családi" vagy "ismerős" kutya. Ez a könyv azokhoz az állatbarátokhoz szól, akik a kutyát családtagnak tekintik, és szeretnék minél jobban megismerni. A könyv szerzőiben fel sem merül, hogy a család négylábú tagja a házból kizárva, kutyába sem véve, sivár deszkabódéban, láncra kötve tengesse életét: magától értetődőnek tekinti, hogy megilleti a teljes, boldog élet - hogy helye van a kandalló mellett éppúgy, mint a pásztortűznél, ősidők óta, örökké. Vissza