Gyümölcsöskert, ahogy nagyapám csinálta

Előszó

Napjainkban egyre többet hallani a régi gyümölcsfajtákról, a megmentésükre tett erőfeszítésekről, az elért eredményekről. Ha rohanó világunkban olykor megállunk egy pillanatra, akkor előbb-utóbb feltolulnak bennünk ilyen vonatkozású emlékeink, az elveszített édenkert feletti sajnálkozás.
Emlékszem nagyapám híres mondására: aki kimegy a kertbe, törölje meg a lábát! Már nem volt fiatal, amikor egyik pillanatról a másikra, egy világháborús szőnyegbombázás során mindenét elveszítette. Nehezen érthető módon először a kertjét hozta rendbe. Kutat ásott, és messzi vidékekről szerzett be fákat. Ma már tudom: ez adott neki erőt, hogy újrakezdjen mindent. Sajnos azokból a régi magyar gyümölcsfákból, amiket ő ültetett, már nincs semmi, de az elplántált szeretetet tovább él.
És tovább él mindenkiben, aki tanul, olvas az országot egykoron híressé tevő gyümölcsfajtákról, különleges koronaformáikról, gyümölcseik alakjáról, színéről, ízéről. Szerencsénkre vannak közöttünk olyanok, akiktől megtanulhatjuk, hogy melyek is ezek, mi a nevük, történetük, hol kell felkutatni, hogyan kell átoltani, ápolni és gondozni őket, hogyan nézzen ki a kert, és azt is, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy valakiből gyümölcsész váljon.
Ilyen munkát vesz most kézbe az Olvasó. Olyan természetélményhez juthat általa, amit nehéz megfogalmazni, leginkább a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel, a személyes és közös felelősségtudat és a hagyományok védelme jellemez és ír le. Vissza