Előszó
E tanulmánykötet kiadásával a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara immár hagyományossá vált gyakorlatát folytatja. Azt a törekvést, hogy életkorban és pályájukban érdemesült professzorainak a pályatársak, kollegák tanulmányok közzétételével fejezzék ki megbecsülésüket. Jelen esetben a Karunkon negyedszázada oktató Dr. Cséka Ervin professzor életműve adott okot a megemlékezésre.
Cséka Ervin 1922. január 7-én Debrecenben született. 1940-ben kitüntetéssel érettségizett, jogi tanulmányait a Debreceni Tisza István Tudományegyetemen folytatta, ahol 1944. június 2-án summa cum laude doktorrá avatták. 1944. június 30-án joggyakornokká nevezték ki a Debreceni Törvényszékhez. Ettől kezdve több évtizeden át igazságügyi területen működött; közben az Országos Kriminalisztikai Intézet osztályvezetője volt 1960-63 között. Az 1945-46. oktatási évben - ösztöndíjasként posztgraduális képzés keretében - a párizsi Sorbonne Egyetem Jogi és Bölcsész Karán folytatott tanulmányokat. 1948-ban egységes bírói-ügyvédi vizsgát tett kitüntetéses eredménnyel.
A jogi gyakorlati tevékenységével párhuzamosan érdeklődése az elméleti - tudományos munka felé fordult. Elsősorban a büntető eljárásjog, de a bűnügyi tudományok más területei is foglalkoztatták. Fiatalon bekapcsolódott az egyetemi oktatásba is. 1946-48 között a Debreceni Tudományegyetem azóta megszűnt Jogi Karán, 1962-64 között pedig az ELTE Jogi Karán meghívott előadó volt. 1966-ban kezdte meg működését a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékén mint meghívott előadó. A büntető eljárási jog főkollégiumot adta elő a nappali tagozaton, de a későbbiekben az esti és a levelező tagozaton is oktatott. 1969-ben félállásban egyetemi docenssé, 1981-ben főállásban egyetemi tanárrá nevezték ki. Fonyó Antal professzor halála után, 1982 februárja óta Karunk említett tanszékének vezetője volt 1991. december 31-ig.
Cséka Ervin professzor az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1965-ben szerezte meg „A büntető ténymegállapítás elméleti alapjai" c. értekezésével. Az akadémiai doktori értekezését 1985-ben védte meg, címe: Bevezetés a büntető jogorvoslatok tanába.
Tudományos-kutató munkát korábban a büntető eljárásbeli bizonyítás körében végzett és publikált. így többek között kidolgozta a ténymegismerés elméleti alapjait a büntető ügyekben, a bizonyítás tárgyának, módszereinek kérdését stb. Javaslatokat készített a büntető eljárásjog kodifikációs munkálataihoz (1962, 1966, 1973 és a későbbi novellák), amelyek közül többet hasznosítottak a törvényszerkesztésnél. Tudományos tevékenységében a korabeli körülmények között minden lehetőséget igyekezett felhasználni a büntető eljárás garanciáinak elismertetésére, a törvényesség biztosításának érvényesítésére. Ez kitűnik pl. a „Büntető eljárásjogunk reformja és a nyomozási szak néhány elvi kérdése" c., 1962-ben írott tanulmányból. Ebben a terhelt eljárási jogosítványainak kiterjesztését és részletes szabályozását szorgalmazta, az elméleti és gyakorlati összefüggések feltárásával.
A későbbiekben évtizedes kutatómunkát szentelt a büntető jogorvoslatok szerteágazó problematikájának.
Vissza