A hármas bizonyság

Előszó

Részlet a könyvből:
A hármas bizonyság Sánta János Leggyakrabban csak azt említjük 1Jn 5. fejezetével kapcsolatban, hogy a 7. vers betoldás. Azt azonban már sokkal kevesebben értik, hogy a többi igevers mit is mond valójában. Bárcsak értenénk igazán e szavakat! Hány bűnterhes lélek lelhetne boldog bizonyosságra abban a kegyelemben, ami a mi Urunk Jézus Krisztusban van! Szeretnél még nagyobb bizalommal lenni iránta? Akkor halljuk, mit mond nekünk az Úr az Ő Igéjében. Az érthetőség kedvéért a betoldott igeverset most kihagyom, arról már esett elég szó másutt.
„Ez az, a ki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság... És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek (a földön), a Lélek, a víz és a vér: és ez a három (is) egy. " (1Jn 5:6,8).
Itt van tehát egy bizonyság-hármas: a Lélek, a víz és a vér. Mindhárom ugyanarról tesz bizonyságot, hiszen „ez a három egy". De felmerül a kérdés, vajon mi a bizonyságtételük tárgya, és hogy mit is bizonyítanak. Figyeljük meg, hogy a 6. vers arról beszél, kicsoda Krisztus: „Ez az,... Jézus a Krisztus." Akármi is legyen e bizonyságok tárgya, az Krisztus kilétével kapcsolatos. János így folytatja:
„Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, a mellyel bizonyságot tett az ő Fiáról. " (1Jn 5:9)
Ebből a versből nyilvánvaló, hogy az a bizonyságtétel, amiről itt szó van, az Isten bizonyságtétele, amely minden emberi tekintélyt felülmúl. Fogadtál-e már el valaha bizonyságtételt embertársaidtól? Még ha erre nem is lett volna példa, ebben tökéletesen megbízhatsz, mert olyannyira biztos, mint Isten maga. De miről is szól ez a bizonyságtétel? Az Ige azt mondja, hogy ez a bizonyságtétel az, amellyel Isten „bizonyságot tett az ő Fiáról". Vissza