Előszó
A válogatás, pontosabban tallózás ízelítőt nyújt a húszas évek szovjet etikai irodalmából, folytatva a marxista etika gondolat-történetének bemutatását. (A Marxizmus-leninizmus Oktatási Főosztály kiadványai közül lásd: Marx etikája. Tájékoztató 1972/1., Engels etikája. Tájékoztató 1970/6., Lenin etikája. Tájékoztató 1970/2., A Magyar Tanácsköztársaság gondolkodóinak etikája. Tájékoztató 1969/3., Lunacsarszkij és Plehanov etikai konfrontációja. Tájékoztató 1973/4.)
Kétségtelen, hogy e témát különös várakozás övezi, s ennek nem egyszerűen az eddig nem publikált munkák iránti kíváncsiság az oka. Többről van szó, a felfokozott érdeklődés mögött - úgy tűnik - mintha valamiféle intellektuális csodavárás is meghúzódna. Egyesek arra számítanak, hogy fő vonalaiban elméleti nyersanyagot kapnak, amely közvetlen segítséget nyújtana a mai kor problémáiban való eligazodáshoz is. Mások úgy vélik, ha az adott kor objektíve nem pislákoló gyertyafényként, hanem tábortűzként lángoló időszak volt, akkor valószínűen annyi etikai problémát kellett felvetnie, hogy azok ma is megtermékenyítően fognak hatni. S igen sokan vannak, akik "csak" arra számítanak, hogy a közismerten kísérletező, az elméleti viták szabadságát, szárnyalását, gazdagságát megteremtő kor vitalégköre már önmagában is - tartalmától, eredményeitől függetlenül - modell, precedens, amit követni, reprodukálni kellene.
Jogosak vagy megalapozatlanok a fenti elvárások? A kor valóban a marxista etika kidolgozásának jelentős időszaka volt, s nemcsak a Szovjetunióra vonatkozóan, de egyetemes érvényűén kivételes, egyedülálló újdonságát, gazdagságát illetően párját ritkító évtized. De az is igaz, hogy például a művészetek fejlődéséhez, a közgazdasági vitákhoz, a szociológiai vagy pszichológiai kutatások eredményeihez viszonyítva az etika területén szerényebbek az eredmények. A várakozások jogosak, de csodák itt sincsenek. Ezt is le kell szögeznünk, nehogy a felfokozott érdeklődés csalódásba torkolljon, s a kutatásnak nagyobb legyen a füstje, mint a lángja.
Vissza