Sándor Pál jubileumi emlékalbum

Előszó

Magyarország a huszadik század elején Irta : Marczali Henrik ,,Üj Század", időjelző-e ez, elválasztása-e a mr. múltnak a jelentől és jövőtől, vagy csak egyszerű dátum, minő ezer olvasható tankönyveinkben! Nálunk gyökeres szakítást jelölt a múlttal. Feladatunk nem annyira a politikai, mint a társadalmi és kulturális viszonyokat röviden jellemezni. A XIX. század Széchenyit, Deákot, báró Eötvöst, Kossuth Lajost, gróf Andrássy Gyulát és Tisza Kálmánt adta Magyarországnak. A hazaszeretet, a haladás, a művelt Nyugathoz őszinte csatlakozás, a parlagnak rendszeres megmívelése fényes jelképe ennek a boldog kornak. Ennek a szilárdul megalapozott, az alkotmány hódoló tiszteletét magában foglaló erkölcsi megfontolásnak megfelelt a legfőbb eredmény is: a nemzet és király őszinte megegyezése, mely tündérkertté varázsolta az ezeréves ünnepély megülését. Páratlan virágfakadás az irodalom terén. Külön-külön, de mind nemzeti észjárással tűnnek fel egymásután Vörösmarty, Petőfi, Jókai, Gyulai. \A magyar géniusz diadalmasan bevonult a világirodalomba. Szabad talán, hisz oly közel állottam, a történelembe emlékirat félét is vegyítenem. Külügyekkel nem sokat törődtem; a Hármas Szövetség fennállott, bár Itália kezdte már mutatni a foga fehérét, de még Románia és Szerbia is hozzácsatlakozott. Ez az egyesülés, Bismarck tisztán védelmi műve, igenis képes volt szembeállani az orosz-francia támadó jellegű ántanttal. Így biztonságban érezhettük magunkat. Konstantinápolyban voltam, mikor az országgyűlésen kitört az ellenzék kemény harca. Nem is ok nélkül, Bánffy erőszakos választásai ellen. Sokat jártam diplomáciai körökben, Boppe Ágost barátom, később francia követ Belgrádban, bevezetett a nagykövetség levéltárába, hol Rákóczianákat kutattam és bemutatott a nagykövetnek is, ki Vissza