A magyar filozófia története I-II.

Fülszöveg

A magyar filozófia történetének legizgalmasabb korszakot választotta Sándor Pál könyve tárgyául. Nemcsak azért, mert a materializmus és az idealizmus harca ebben az időszakban válik legaktívabbá filozófiatörténetünk során, hanem azért is, mert ennek az ellentmondásokkal teli korszaknak a filozófiai irányzatai sokrétűek, bonyolultak, önmagukban is ellentmondásosak. Néhány fejezetcím, ami ezt az összetettséget érzékelteti: Természettudomány és vallás, Neotomizmus és marxizmus, A szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa, Krisztussal Hitler ellen, Pszichológiai esztétika, Magyar narodnikizmus, Szociológia mint alkalmazott lélektan, A szociáldemokráciától a kommunista pártig stb.
Sándor Pál könyve megírásakor figyelembe vette, hogy a korszak magyar filozófusainak írásai úgyszolván hozzáférhetetlenek, tehát életrajzot és tematikai ismertetést is ad róluk. Ami halvány kép él róluk esetleg a szakmai vagy irodalmi köztudatban, az jobbára téves, hamis, tehát tárgyilagosságra, helyes értékelésre törekszik. És végül a közvélemény szerint nincs magyar filozófiai élet, kivételesek az értékes életművek. Ezt cáfolandó, rendszeres összehasonlításokat tesz a külföldi filozófusokkal, s bebizonyítja, hogy ha a magyar filozófia nem is éri el mindig a csúcsokat, de értékes, a kor arculatát híven tükrözi, s eleven szellemi életre vall. Vissza