A sírásó és a bába

Fülszöveg

Sándor Kálmán szatírikus és fantasztikus elbeszéléseiben a Horthy-korszak társadalomképét rajzolja meg keserű gúnnyal, fanyar humorral. Novelláiban a király összetéveszthető az őrülttel, a pénzügyminiszter összecserélhető egy orangutánnal, s éppen ezek a groteszk ötletek döbbentenek rá a fölismerésre: a hatalom birtokosainak a rang adja a méltóságot, s amint ez lefoszlik róluk, tehetetlen, semmihez sem értő lényekké változnak - vezető szerepük indokolatlan.
Írásainak másik csoportja a harmincas évek kisembereiről szól. Bemutatja a bizarr helyzetekben csetlő-botló kishivatalnokokat, kiszolgáltatottságukat, életük értelmetlenségét. A létezés határán bukdácsoló, nyomorgó emberek félelmetes panoptikumát gyáva rablók, koplaló öngyilkosjelöltek, állástalanságukban elszenilisedő öregemberek, emberi tartásukat mint egyetlen kincsüket őrző szipkaárusok, kiskereskedők és moslékosvályúig kiéhezett kistisztviselők népesítik be. Mindnyájan az őket körülvevő ellenséges, közömbös világ áldozatai. Ők szenvedik meg a békét és a háborút egyaránt.
Nem lázadnak sorsuk ellen - az író ábrázolásmódja azonban mozgósító erejű. Sándor Kálmán erőteljes írói nyelve, szemléletes képi világa, a szatíra, a naturalaizmus és a szürrealizmus elemeiből kikovácsolódott stílusa nyomatékosítja mondanivalóját: a tiltakozást az embert nyomorító viszonyok ellen. Vissza