Gyógyítás és ítélkezés

Előszó

Mindnyájunkat érint, hogy mi történik velünk, ha kórházba kerülünk, ha betegek leszünk. Ha életünk során valamilyen fontos döntést hozunk, körültekintően járunk el, meghallgatjuk mások véleményét, gondosan mérlegeljük a szóba jövő alternatívákat. Gyakran mégsem így cselekszünk akkor, amikor a legfontosabbról, életünkről, egészségünkről van szó. Az okok sokfélék. Egyrészt talán azért, mert nem tudjuk pontosan, hogy mit is várjunk el a gyógyításunkért fáradozóktól, másrészt, mert néha úgy érezzük, ha betegek leszünk, nem is illendő úgy viselkednünk, mintha rólunk lenne szó. Méginkább zavarban vagyunk akkor, amikor a gyógykezeléssel nem vagyunk elégedettek, ha valami hiba, mulasztás történt. A hiba, a mulasztás az élet minden területen előre belekalkulált kockázat, és ennek következményeit a károkozó viseli. Az orvosi felelősség területén mégis nagy bizonytalanság mutatkozik annak megítélésében, hogy milyen határig állapítható meg a felelősség. A zavar egyik oka talán az lehet, hogy ezekben a perekben - érthető módon - óriási indulatok csapnak össze, hiszen a károsult számára a tét nem kisebb, mint élete, testi épsége, egészsége vagyoni kompenzációja, az orvos számára pedig a szakmai karrier, presztízs elvesztésének a lehetősége. Egy per a felek számára nyomasztó emlék, s ezért szinte természetes, hogy ezek az akták irattárak mélyén porladnak el, ahelyett, hogy az orvosi műhibák pontos elemzése révén a hasonló esetek elkerülése lenne a legfontosabb szempont. Az orvosi beavatkozás során elkövetett hibákból, valamint ezen ügyek elbírálási nehézségeiből egyaránt sokat tanulhat az orvos, a beteg, sőt az orvostudomány és a jogalkalmazó is. A peres iratok hátterében lévő emberi tragédiákkal, kudarcokkal magyarázható, hogy a műhibás esetekről nemigen tudósítanak orvosi szaklapok, a "Bírósági Határozatok" c. kiadványban pedig természetszerűen csak igen ritkán kap helyet egy-egy orvosi vonatkozású ügy. Pedig ezen ügyek áttanulmányozása révén az orvosok orvosetikai, jogi, sőt tisztán orvosszakmai problémákkal is szembesülhetnének, a tudomány még feltáratlan mellékhatásokat ismerhetne meg, illetve az orvosi kezelések eddig nem ismert ellenjavallataira derülhetne fény. A jogalkalmazó a másutt már feltárt jogi problémák megismerése révén új megoldásokhoz kaphat segítséget, illetőleg az egységes joggyakorlat kialakításához szerezhet támogatást. Úgy érzem, hogy ezen okok indokolják, hogy szembenézzünk a kudarcokkal, balsikerekkel, tragikus véletlenekkel és kisebb-nagyobb hibákkal. Ez a könyv - az író szándéka szerint - szenvedélytől mentesen, a hazai ítélkezési gyakorlatból vett példákon keresztül mutatja be, hogy mi történik ma egy kártérítési perben. Kiforratlan jogterületről van szó, ahol a bíró gyakran elbizonytalanodik, hogy hogyan értékelje a perben elhangzott természettudományos vagy annak hangzó érveket. Mivel az élet, a személyiség, az egészség, a testi épség jogi védelmének eseteiről van szó, az olvasó tapasztalni fogja a jogi érvelés bizonytalanságát e kártípusok bírói értékelésekor. A nem vagyoni természetű károk esetében nyilván csak fikció a kár megtérítése, hiszen az ilyen típusú sérelmek természetüknél fogva pénzben nem fejezhetők ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szüksége anyagi kompenzációra annak, aki életében számos korábban gyakorolt tevékenységétől elesik, életét át kell alakítania egy torzító hegvonal, fájdalom vagy a családi életre való képtelenség miatt. 13 éve peres anyagának áttekintése után már olyan tágabb következtetések is levonhatók, hogy melyek azok a személyhez fűződő jogok, amelyek érvényesítése már a hazai peres gyakorlatban is megjelent, és melyek azok, amelyek ugyan a szakirodalomban nem kérdésesek, jogi kikényszerítésük mégis nehézségekbe ütközik. A kérdéskörre vonatkozó jogszabályok igen általánosak, gyakran generálklauzulaszerűek, így tág teret nyújtanak a jogértelmezésre. A teljes kártérítés elvéből, illetőleg a felperes számára kedvező bizonyítási teher megfordulásából csakúgy, mint a jogszabály által szorosabban be nem határolt okozati összefüggésből elvileg az következhetnek, hogy a hazai viszonyok igen kedvező talajt nyújtanak az igényérvényesítő károsultak számára. Ezzel szemben a vizsgált időszakban inkább az állapítható meg, hogy az ítéletek nagy része egyfajta kompromisszumra törekszik, mintha inkább békéltetésről s nem pedig kártérítési perről lenne szó.
E munka hasznos ismereteket adhat betegek, jogászok, orvosok számára. E szorosan érintett körön túl azonban - reményeim szerint - azok is kezükbe veszik majd a könyvet, akik az egészségügy helyzetének javításán fáradoznak, vagy akár csak az orvos-beteg kapcsolat tanulmányozására szánták el magukat. Vissza