A világcivilizáció korszakfordulója és az újmentalitás | 9 |
globális átfordulás egy új világkorszakba | |
a kor embere "belezuhan a jövőbe" | |
a tudás csak az ismeretre vonatkozhat | |
Umberto Eco az irracionalizmusokról | |
a Vigília ankétja és az újmentalitást tükröző válaszok | |
a bukott élet menedzsere: a bűnöző típusú ember | |
belemosódik-e a kultúra az agresszív környezetbe? | |
Kultúra és modernizáció, avagy arcvonások sötétben | 25 |
mai mentalitás-változatok | |
"tehetségeink összetörnek a politika végleteiben, a klikkek hálóiban, a megalkuvások útvesztőiben" | |
a kultúra felszabadulása és fenyegetettsége | |
a kormányzati koncepció hiánya | |
az értelmiségi értékek sorsa a "kvázipolgárosodásban" | |
kultúránk "világmagánya" és időélménye | |
új jelenségekre keresek új fogalmakat | |
Az írástudók árulása: ma (I.) | 41 |
A kor lelke kötet - mi változott meg hetven év alatt? | |
asszimilálódás a politikai szenvedélyekhez | |
Babits, Halász Gábor, Illyés válaszai Julien Benda kérdésére, a mából nézve | |
mit jelent ma szellemi-erkölcsi értelemben: életben maradni? | |
Az írástudók árulása: ma (II.) | 57 |
az apokaliptikus történelem felismerése: evangéliumi gesztus | |
"több mint hat évtized nem oldott meg semmit, de könyörtelenül eltelt" | |
nincsenek kisugárzások, amelyeket az írástudó felerősíthetne | |
merre tart a kor? | |
változatok a ma írástudói között: az árulásmenedzser, a szereptévesztő, az illúziók lovagja | |
a szellem mint megaláztatás | |
az írástudó felelőssége mint "önzősége", hogy létrehozzon valamit | |
Szerepek, kacatok. Ledobni a maszkokat! | 75 |
az Oedipus-szindróma | |
kontaktushiány, barátsághiány, a kutak eliszapodása | |
eltűnt a lehetőség mint fény | |
az igazi reformkorok zsákutcái | |
reform és restauráció együtt | |
úton az (újabb) hamis helyzetekbe | |
nem tudok úgy tenni, mintha semmi se fájna már | |
Ugyan kinek számolhatna be Horatio? (a mai líráról és Bibó hagyatékáról) | 87 |
Eva Haldimann telefonja - az időfenomén, mint az új magyar líra poetikai centruma - a "kizökkent idő": folyamatos idő | |
Nádas Péter és Hévízi Ottó Hamlet-esszéje | |
kisajátítások, hamisítások, álmítoszok | |
Bibó "időszerűtlenségéről" | |
az értelmiség szerepe: örök emberi szerep | |
Műfajok vagy poetikák - miközben a történelem hintája... | 105 |
a novella nehézségei | |
az önreflexiós próza elcsendesedése | |
az eszme epikai struktúrává transzformálódik | |
a regényíró és a történelem "folyékonysága" | |
Esterházy Péter: "A kétértelműség lassú, konok, elszánt újbóli birtokbavétele, ez lesz a kilencvenes évek" | |
műfaji kérdés helyett poetikai kérdés | |
Thomka Beáta: az eszmerendszer epikai szerkezetként működik | |
Jelenérzékenység és történelmi tudat - a naplóíró a naplóírásról | 121 |
koporsó a gesztenyefák alatt: Nemes Nagy Ágnes | |
a napló mint sűrített ön- és világmegértési kaland | |
Nagy Gáspárnak viszonzásul | |
egyéni megközelítések és tipológia | |
mondhatunk-e újat a történelmi tapasztalatok erejéről? | |
"Akik igazat beszélnek, árnyakról beszélnek" /Celan/ | |
a naplóíró az európai történelem régmúltjáról és közeljövőjéről | |
az államszervezés mai paradoxona | |
Ágnes és Rilke | |
A politikai közírás nagy korszaka - és az elnémulás | 135 |
a korszakelemzők egyre csendesebbek, de a kocsma bezzeg hangos | |
Bibó a szárszói találkozó "mélyebb hibájáról" | |
Lakitelek "mélyebb hibájának" okai | |
a viták után a hatalmi erő dönt | |
reform és restauráció együttese | |
közhelyek Széchenyiről | |
aki még talpon van: Lengyel László | |
a közeledő morajlás | |
Októberi mozaik - a dialógushiány formái, archetípusai és mozgásiránya | 151 |
a megtestesítő aktus, mint művészi tér, és a kommunikációs aktus, mint a mindennapiság tere szétvált | |
nem hullik le a levél, fölmorzsolódik | |
új versek | |
hárman (hajdan) Proustról, avagy hová vezetett a húszas évek nyugtalansága? | |
újraindulnak a történelem nagy mozgásai és a hozzájuk tartozó nagyjelenetek | |
Nagy Imre koszorúja | |
a legjobbak is elbeszélnek egymás mellett | |
a kontárság: párbeszédképtelen | |
A kolonosi táj, a félkegyelmű legény és a pipás cigányasszony | 165 |
az író figyeli a kolonosi tájat | |
ők érdekelnek, akik nem akarnak cinkosok lenni | |
Balassa Péter és a máriagyűdi félkegyelmű | |
Jeles András és a pipás cigányasszony | |
"Hát mi van itt?" | |
a nyugati államberendezkedés önértéke a kommunizmus bukása után | |
milyennek látják ma Közép-Európát Nyugatról? | |
az ösztönzés és spontán erők a harmincas években és ma | |
Mándy Ivánnal a presszóasztalnál | |
A jegyzetek elpakolása, holott semminek nincs vége | 181 |
az éjszakai hajós útitörvényei | |
a századárnyék terjedése | |
az író maga hordja le regénye alapozásához a törmeléket | |
kagylószerűen egymásba érő űrökből alakítani ki epikai formát | |
a történelmi világkorszak változására nem lehet felkészülni | |
az emberi minőség mindenkor ütközik minden hatalommal | |
egyszer lepergetik ezt a filmet | |