Előszó
I. FEJEZET.
Csontos és a kecske.
Tiffin idején történt, a kormányzóságon, hogy Csontos új vesszőparipáját felfedezték. Az asztal fejénél Sanders kormányzó ült, jobbján Hamilton, balján pedig...
Tovább
Előszó
I. FEJEZET.
Csontos és a kecske.
Tiffin idején történt, a kormányzóságon, hogy Csontos új vesszőparipáját felfedezték. Az asztal fejénél Sanders kormányzó ült, jobbján Hamilton, balján pedig Francis Augustus Tibbets, mint közelebbi ismerősei nevezik, Csontos. Abiboo éppen most tette eléjük az elmaradhatatlan rizspuddingot. Egyszerre észrevették, hogy Csontos hevesen rázza a fejét és rosszalóan csettintget a nyelvével.
- Csuklasz? - kérdezte Hamilton kapitány barátságosan.
Csontos még kettőt csettintett és Sanders felé fordult.
- Uram, szeretve tisztelt kormányzó uram, csak nem akar enni ebből?
- Miért ne? - kérdezte meglepődve Sanders és ránézett.
- Tegnap is ezt ettük, mindennap ezt kapjuk, nem?
Csontos elővette a monokliját, fényesre dörzsölgette az abrosz sarkával, aztán visszanyomta a szemére és eltöprengő képet vágott.
- Figyeljük jól, - mondta Hamilton kapitány, - ebből valami nagy bolondság fog kisülni.
- Drága öreg excellenciás uram és Ham, - tette hozzá utólag, Csontos, - van itt egy könyv - előhúzott a zsebéből egy karcsú kötetet és megveregette az oldalát, - derék öreg könyv, ami, mondhatnám, forradalmasította egész eddigi életmódomat.
Vissza
Fülszöveg
Ezren meg ezren gyászolták Edgár Wallace halálakor nemcsak az embert, de talán kissé önzőn Sanders megteremtőjének elmúlását is. Sajnálták, hogy soha többé nem fognak együtt utazni Sanderssel a Zaire fedélzetén és nem vehetnek többé részt veszedelmes, sokszor vidám kalandjaiban. Az olvasók közül való Francis Gerard is, aki valamennyi között a legjobban sajnálta, hogy Sanders most már örökre eltűnt. Francis Gerardot az elhunyt Wallace sikerekben gazdag irodalmi működése annyira megihlette, hogy húsz hónap alatt nyolc pompás könyvet írt meg, amelyekről a kritikák tömege állapította meg, hogy ő az új Edgar Wallace.
Most aztán Wallace gyermekeinek engedélyével kiadta «Sanders viszszatér» című könyvét, amely méltón egészíti ki az elhunyt nagy író Afrika-könyveit. Ebben az új kötetben újra megelevenedik előttünk Sanders, Hamilton kapitány, Csontos és Bosambo rokonszenves alakja és a pompás meseszövés, a szellemességek egész sorozata valóban azt érezteti velünk, hogy Sanders csakugyan...
Tovább
Fülszöveg
Ezren meg ezren gyászolták Edgár Wallace halálakor nemcsak az embert, de talán kissé önzőn Sanders megteremtőjének elmúlását is. Sajnálták, hogy soha többé nem fognak együtt utazni Sanderssel a Zaire fedélzetén és nem vehetnek többé részt veszedelmes, sokszor vidám kalandjaiban. Az olvasók közül való Francis Gerard is, aki valamennyi között a legjobban sajnálta, hogy Sanders most már örökre eltűnt. Francis Gerardot az elhunyt Wallace sikerekben gazdag irodalmi működése annyira megihlette, hogy húsz hónap alatt nyolc pompás könyvet írt meg, amelyekről a kritikák tömege állapította meg, hogy ő az új Edgar Wallace.
Most aztán Wallace gyermekeinek engedélyével kiadta «Sanders viszszatér» című könyvét, amely méltón egészíti ki az elhunyt nagy író Afrika-könyveit. Ebben az új kötetben újra megelevenedik előttünk Sanders, Hamilton kapitány, Csontos és Bosambo rokonszenves alakja és a pompás meseszövés, a szellemességek egész sorozata valóban azt érezteti velünk, hogy Sanders csakugyan visszatért, ha nem is a mester, de mindenesetre a tanítvány kitűnő, a megtévesztésig hű ábrázolásában.
Vissza