Az ámokfutó szatír

Fülszöveg

"- Te Lajos!... Van egy olyan érzésem, hogy az emberünk még mindig itt van az országban - szólt a belépő őrnagyhoz, majd tovább fejtegette álláspontját. - Szerintem még nem volt rá ideje, hogy meglépjen... Mikoris találtatok a hullára?
- Ma délelőtt... Egy barátnője kereste, de nem nyitott neki ajtót. Aztán hallotta, hogy zene szűrődik ki belülről. Felmászott a kerti padra, s amikor benézett, látta, hogy a Makai Betti ott fekszik az ágyon, mozdulatlanul... Később már mi törtük fel az ajtót.
- Na és mit állapítottatok meg a halottszemlén? - kérdezte nem titkolt kíváncsisággal a főkapitány.
- Kábítószer-túladagolást.
- Hát akkor?... Mi köze volna hozzá a mi emberünknek? - kérdezte még halkan.
- Először mi is öngyilkosságra gondoltunk, de azután megtaláltuk a műpéniszt - tudod, amilyet az "intim"-boltban is árulnak -, meg egy jó adag ondót a nő nyakán. Akkor ezért mindjárt gondoltuk, hogy a nedű nem a műfarokból származik. Vagy gondolod, hogy már olyat is gyártanak?
Mindketten fölnevettek.
- Eszünkbe jutott még a tavalyi eset is. Tudod, amit a franciák ismertettek... Az is hasonló haláleset volt. Már a tettes kilétét is megállapították, de az utolsó pillanatban meglógott az országból... Hát innen a fényképünk!
- Akkor pedig keresni kell! - szólt határozottan a kapitány. - Próbáld a kurvák világában!
Az őrnagy távozott..." Vissza