Olvasó nép 1989/4.

Előszó

Tizenegy évfolyam, 42 szám
1979-ben indult az OLVASÓ NÉP folyóirat, annak a sürgető kívánságnak téve eleget, hogy az akkor már évtizede működő Olvasó népért mozgalomnak legyen központi krónikása. Köztudott volt akkoriban Magyarországon - éppen az olvasómozgalom „mozgatói" tették ezt közhírré, hogy a nép, az emberek százezrei, milliói nem olvasnak. Statisztika is készült erről (persze csupán alapos becslések igénybevételével, amit könyvtárosok, népművelők, szociológusok, pszichológusok, politológusok készítettek): a lakosság, a felnőtt emberek fele egyáltalán nem olvas, negyede csak éppenhogy, mondjuk újságot vagy brosúraféleséget olvas, s csupán a fennmaradó egynegyed tekinthető úgy-ahogyan olvasó népnek. Vagyis az utóbbi tekintélyes része elolvas évente egy vagy két könyvet - s így csekély százalék tekinthető igazán olvasónak... (Készült a 60-70-es évek fordulóján egy másik nézőpontú, de már valós adatokra épülő statisztika is: az ún. magyar és más nemzetbeli művészfilmek látogatóinak száma 400 ezer...) Beszélhetünk-e ennyi (azaz 400 vagy legfeljebb 500 ezres összességű) betű-hű olvasóról? Nem lehet tudni. Azt azonban igen, hogy például a legnépszerűbb családi képes hetilap, a Nők Lapja példányszámban megközelítette az egymilliót! S az utóbbi években a rádió, s még inkább a televízió átvette a betűkultúrák szerepét! Ilyen körülmények között az OLVASÓ NÉP, a folyóirat, a tájékozódás és a tájékoztatás szerepét vállalta - nemcsak az irodalom (az „olvasó nép" szerepkörében), de a képzőművészetek, kisebb részben a zenekultúra, de mindenképpen a tömegkommunikációs gépkultúrák (tévé, rádió, film) tekintetében. Eddig megjelent 11 évfolyamának 42 számában mintegy 6700 oldalon közölt több mint 1000 cikket, 1500 illusztrációs anyagot (grafika, sokszorosított műfajok), s rovataiban (Művelődő közösségek nyomában; író és olvasó; Kortársaink; Irodalmi társaságok; Olvasótáborok és rendhagyó irodalomórák; Megmentett hangszalagok; Szélrózsa - határon túli magyar irodalom; Történelmi lecke; Könyvek között stb.) igyekezett a szellem és művelődés szinte teljes színképére figyelemmel lenni. Ennyi történt eddig - s most, hogy változás következik be Magyarországon, nem tudhatjuk: régi folyamatosságunkat fenntarthatjuk-e? Az OLVASÓ NÉP búcsúzik olvasóitól. Ide írjuk, megismételjük Németh László vallomását, amit az 1932-ben induló, egyszemélyes TANÚ folyóiratának jelszavául megfogalmazott (ezt már 25., jubileumi OLVASÓ NÉP-számunk vezércikkében is idéztük): AZ ÍRÁS-ERKÖLCS. Vissza