Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt

Előszó

Egyik lelkész barátomat az Úr hosszú éveken keresztül felhasználta, és bár már idős ember, sőt csaknem vak, még mindig Isten áldott eszköze a szolgálatban.
Nemrégiben valaki a fiához fordult, aki maga is ismert igehirdető:
- Hallom, apád elvesztette a látását.
A fiú nevetve válaszolt:
- A szeme világát elvesztette ugyan, de a látását NEM! Az még ma is ragyogó.
A könyv olvasása közben meg kellett vizsgálnom, vajon az én látásom nem homályosodott-e meg. Nem törték-e meg az évek a lelkesedésemet? Bar a tapasztalat nagy tanítómester, de ugyanakkor nagy veszélyeket is rejt magában Minél nagyobb szakértelemre teszünk szert, és minél jobban értjük a dolgunkat, annál könnyebben válhatunk önteltté, és az Isten dicsősége iránti lelkesedésünk alábbhagyhat.
Kedves gyermekmunkás, biztos vagyok abban, hogy a könyv olvasása közben - csakúgy mint nekem - neked is felül kell vizsgálnod a munkádat. Mekkora szerepet adsz a kezdeményezőkészségnek? A szerző szerint mindez a látásunkon múlik. Talán nem riadtunk vissza a kockázat vállalásától, és a siker sem maradt el, de azután mélypontra kerültünk, a dolgaink nem a várakozásaink szerint alakultak, vagy talán nem úgy, ahogyan mások szerint az Úr szolgálatában alakulniuk kellene.
Imádkozó szívvel, figyelmesen olvassuk el a könyvet, és meg fogjuk látni, hogy az Úr az itt összegyűjtött tapasztalatokkal nagyobb szolgálatra készít fel az Ő dicsőségére. Tanuljuk meg, hogyan adhat győzelmet a völgyben is, hogy érettebbé tegyen, és megáldja az Őérte végzett szolgálatunkat.
Nekünk, akik személyesen is ismerjük a szerzőt, a könyv mondanivalója még többet jelent. Sam élete és szolgálata a „megtestesülése"- élő példája - mindannak, amit könyvében meg akar tanítani nekünk.
Isten áldása legyen a szerzőn, a könyvön, és mindazokon, akik elolvassák. Vissza