Salzburgi nagy világszinház

Előszó

Hugo von Hofmannsthal, a német nyelvű neoromantikus irodalom kiemelkedő alakja, Bécsben, 1874-ben született és 1929-ben halt meg. Első irásait 18 éves korában Theophil Morren és Loris álnéven jelentette meg. (Gestern, Balga és a Halál) Hermann Bahr felfedezte az új tehetséget., aki előtt hamarosan megnyíltak a siker kapui. A fiatal Hofmannsthal érintkezésbe jutott Stefan George-val és vele együtt, a „Blätteir für di Kunst" gárdájával. Ez a korszak egybeesik a magyarországi milleneumi idővel, mely különben is az egész európai szellemi élet egyik leggazdagabb és legszerencsésebb korszaka volt, mely a XX. század' első évtizedének feléig tartott. Ebben a korban az irodalom és művészet közönsége 'magáért la lm ű vésziért ért és Irodalomért rajongott és nem kívánta, hogy azok problémák hordozói legyenek,. Ezekben az években írta Hofmannsthal Verses Színház, Császár és Boszorkány, Kis Világszínház c. drámáit. E drámáinak és az utánuk megjelent verseinek költői nyelve olyan gazdag a megrázó képek és lágy csengések váltakozásában, hogy arra csak kevés példa van a német, irodalomban. Az önmagukon is uralkodni tudó nagy jellemek ábrázolásának volt a mestere. (Elektra, Oedipus és a Sphinx, a Torony). Formaszeretete és formakészsége predesztinálta arra, hogy opera szövegeket is írjon: Rózsalovag, Ariedna Naxos szigetén az Árnyéknélküli Nő).
De Hofmannsthal legnagyobbat mégis a misztériumban alkotott. Már régen a renaissancenak volt a szerelmese, rajongója. És amilyen mértékben haladt a világ a technikai civilizáció kiteljesedése felé, Hofmannsthal ugyanolyan mértékben a miszticizmus felé fordult. Vissza