Előszó
Utó-Elő-Só
Salytóhiba nélkül nincs salytó. Elírásokból, figyelmetlen tördelésből, még figyelmetlenebb szerkesztői olvasásból, olvasási vakságból néha értékesebb gyöngyszemek születnek, mint az egész cikk, riport vagy novella.
Az írásra nem, de a benne levő hibára évtizedek után is emlékszik a szakma. Mítoszok, legendák születnek, hol, mikor jelent meg a fölülmúlhatatlanul mulatságos salytóhiba. Van, ma is él egy, amelyik bejárta már az országot, minden újságíró meséli, de eredetéről nem tud senki biztosat. Megjelent Győrben, Kecskeméten, Kalocsán, Félegyházán és minden szerkesztőségben. A kalocsai hetivásáron elszabadultak a bikák - így szól a régi mese. - Nagy riadalom támadt a vásározók között. Másnap megírta a lap: óriási pánik a piacon. Eddig rendben is lett volna minden, de a pánik salytóhibával jelent meg. Címben!
A legtöbb salytóhiba értelmes, ismert, megszokott, mert gyakran használt szó, plusz-mínusz betű, ezért nehezen lehet fölismerni. Értelmes szó, csak éppen akkor és ott, abban a szövegben nem helyénvaló, ahol megjelenik, vagy ahogyan elhangzik. A salytóhiba életünk minden területére kiterjed, vannak állandó visszatérő, lapokkal, rádióval békésen együttélő mulatságos hibák. Mert a salytóhibák természetrajzához hozzá tartozik, hogy mindig, humorosságukban is jól szórakoztatnak, még akkor is, ha egyik-másik igaznak is mondható, mély filozófiai tanulságot tartalmaz.
Könyvünk a jelenből és a közelmúltból tartalmaz önkényesen válogatott mulatságokat, salytóból és a rádióból. Önkényesen válogatott hibák, mondom, mert időtlenek maradnak, folytatásra várnak, mert amíg salytó lesz, nyomában ott marad némi hordalék is. Ahol lehetett, természetesen elkerültük a forrás jegyzését, mert igaz a mondás: ma nekem, holnap neked! Mindenkit érhet salytóhiba.
Vissza