Salgótarjánról diákoknak

Előszó

Részlet a könyvből:
SALGÓTARJÁN A VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁSIG
Salgótarján mint település története nem a szénbányászattal kezdődik, bár kétségtelen, hogy jelentőségét a „fekete gyémántnak" köszönheti. A Zagyvába torkolló Tarján-patak völgye évezredek óta lakott hely.
A település nevének második tagját a 10. században letelepített, a honfoglaló magyarok Tarján törzsének egy csoportjáról kapta. A „Salgó" nevet etimológiailag általában a türk „fényes" szóból eredeztetik. A falu első okleveles említése 1246-ra datálódik, „Tarian" névalakban. A 13. században a környék urai, a Kacsicsok élénk várépítő tevékenységet folytattak: ekkoriban épült Salgó, Somoskő, Zagyvafő és Baglyaskő. Nincs is talán hazánkban még egy település, amelynek mai közigazgatási határain belül három vagy négy vár is állt - a határ másik oldalára szorult Somoskőt nem is számítva. A falu plébániatemploma is középkori eredetű (mai formáját 1900-ban nyerte). A16. század közepétől a 17. század végéig a vidék az oszmán hódoltság határvidékén helyezkedett el.
A 18. századtól az egymást váltó birtokos családok után a Szluha, majd a század közepétől Jankovich család határozták meg a falu sorsát. Barokk kúriájuk a plébániatemplommal szemben állott. A18. században történt az a felfedezés, ami jó száz évvel később a mai napig meghatározza a település és a környék sorsát: 1766-ban egy pesti kádármester favásárlás végett erre járt, és felfedezte a barna kőszéntelepeket. A helyi lakosság persze korábban is tudott a szénkibúvásokról. Vissza