Sakkmezők népe közt

Előszó

Úgy tudom, Napoleon lelkében fogant az a szellemes megállapítás, hogy a sakk játéknak tudomány, tudománynak játék. Úgy vélem, közelebb járnánk az igazsághoz, ha a napoleoni chiasmus-t igy módosítanók: a sakk játékos tudomány, avagy még inkább tudományos játék. Ám akárhogy is van, én sok kedves órát köszönhetek néki. Már egytemi hallgató koromban keményen meg kellett dolgoznom az életért; délelőtt előadásokat hallgattam, könyvtárakban tanultam-kutattam, délután nevelősködtem, de napi munkám végeztével esténként szívesen leültem a sakktáblához.
Elkisért az első világháborúba is. Ha csöndesebb volt a hangulat, bajtársaimmal hadakoztam a sakktáblán, ha csattogott a gránát egymagamban játszottam végig a nagymesterek játszmáit. Mieses kétkötetes játszmagyüjteménye épúgy velem volt, mint Maróczy vagy Lasker remek könyve, de még Suszter feladvány gyűjteménye is. Hogy is gondolhattam volna, hogy ennek a neves földvári költőnek egyik nagyszerű utóda éppen tanitványaim közül kerül ki. Lindner László, ennek a pompás könyvnek a mestere, négy éven át diákom volt a budai gimnáziumban és ki tudja, nem a latin nyelv határozott szabályai pallérozták-e agyát abban az irányban, hogy a sakkművészetre annyira alkalmassá lett.
Nyilván nem tetszik kérkedésnek, ha ide rovom, hogy azok között a sikerek között, amelyeknek a sors kegyelméből részese lettem, büszkén [gondolok vissza arra a sikeremre, amelyet kb. 35 évvel ezelőtt Nagykanizsán rendezett versenyen értem el s melynek dija - egy bronz tintatartó - most is ékessége Íróasztalomnak. Az ostrom alatt ismét hálára kötelezett a sakk! A Margit-körút 50, számú házban vészeltük át az ostromot és: a pinceélét sivárságát bizony sokszor': enyhítette a sakk. Még bajnokságot is rendeztünk, de hála Isten, előbb felszabadultunk, mintsem hogy be tudtuk volna fejezni mérkőzésünket. Boldog vagyok, hogy e pár szómmal a magyar sakkvilágnak bemutathatom Lindner Lászlót, Műve kapcsán pedig ennyi is elég lesz. Irigylem azokat, akik ezután ismerkednek meg vele, mivel ők még előtte vannak, én már utána vagyok annak a kristálytiszta sakkörömnek, amelyet Lindner László művének olvasása eredményez. Vissza