Sakálok (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

Koncert

Ez a francos műbőr! Tapad mindenütt. Ha aláveszek valamit, az rossz. Ha nem, rám kenődik. Megrohadok benne. A csizma dettó. Csöpi már megint ugat. Hogy ő húzta ki a szarból a bandát. Övé a szerkó. Ő fizette a protokollt, persze, attól jött mindenki. A nagy harcsák. Zabálni a potyát. Aztán felsírni a bandát egy vicclap hátsó felére. Nyaljátok ki! Ez a rohadt cipzár bekapta a szőrt a lábamon. Ha visszahúzom, akkor is tépi, ha felhúzom akkor is. Hát akkor szakadjon! Már megint a Csöpi, azzal a cingár lábaival, itt mászkál az orrom előtt. Persze, majd nyugaton! A bőrünk alatt is bőr lesz. Milyen cuccokat hozunk majd! Az! Mint a Hófehérke, amikor egyedül megy az erdőben! Majd a vámosok lekapják a sityakot: "erre tessék, zenész elvtársurak, részünkről a megtiszteltetés!" Hogy ő már elintézett különb dolgokat is. A nagykutyáknál. Biztos csóválta a farkukat. Azt szeretik a nagykutyák. Meg a nagymacskát. Azok dorombolnak. Hogy tudnak a nagymacskák dorombolni! Ezt már nem tudja a Csöpi. Honnan is tudná? Mi persze tartjuk a pofánkat. Nyeljük a nyálat. Bár köpni se volna sikktelen, de mi nyeljük. Kinn már tombolnak a tinik. A Nágel, az hecceli őket. Versikéket tanít nekik. Hol a napszemüvegem? Kell nekem, hogy lássák a pofámat? Hol a napszemüvegem? A Nágel most vezényel a szék karfájával. Ezt mindig megeszik. Na, itt a diri a házból. Hogy aztán semmi cirkusz. Még hogy aztán semmi cirkusz! A bevétel az oké, a tini pénze kell? A jókedve nem? Debizonyishogy cirkusz. A javából. Nem is tudom, ki a bohóc. Az egyik biztos én vagyok. Vissza