Ságvári Évkönyv 1999-2000

Előszó

Ez a tanév sok mindenben bizonyult rendhagyónak. Egyrészt itt van a millennium, az évezred vége és egy új eleje, ami ünnepek sorozatát jelentené, jelenthetné. De inkább a várakozás lett a jellemzője ennek az évnek. Például erre az évkönyvre is sokáig kellett várni. Nehezen készült el és öltött formát. Lehet, hogy nem is kellett volna? Senkinek sem hiányozna, talán. Aztán - mikor még mindig nem jelent meg - örömmel tapasztaltam, hogy tanárok és diákok közül sokan várják, és szinte naponta kérdezik, hogy mikor készül már el az "idei". Az utolsó simítások lassan folytak, de a mű készülgetett. A készítők egy része, mint szükséges - vagy már talán felesleges - dolgot kezelte, más ügyeiket sokkal fontosabbnak tartották nála, mégis dolgoztak rajta, jóllehet ez a néha nyögve-nyelve végzett munka több gondot okoz, mint hasznot hajtott. Egyet viszont újra megtanultam, amit már persze Minarik Ede, a mosodás is tudott: "Kell egy csapat." De a csapat nem tud teljesíteni és nem is marad egyben, ha nincs meg minden tagjában a közös célért való küzdeni akarás. Ha mindenki a másiktól várja a megoldást, és végül is senki nem törődik a közös munkával, vagy csak néhányan, annak az az eredménye, hogy a közös munka közös teher lesz. Ez a kis bölcsesség talán az új évezredben is segíthet, mert a számos új kihívásnak közösen könnyebben tudunk megfelelni, mint egyenként, sikeresebbek és hatékonyabbak leszünk együtt, mint egymást akadályozva, gáncsolva. Ez a hatodik évkönyv, amit én szerkesztek. Külsőre és belsőre sem sokat változott. Itt az idő és az alkalom, kell az újítás, de ehhez új emberek is kellenek, egy új csapat. Sok sikert nekik! Külön köszönettel tartozom ennek a számomra többszörösen is utolsó ságváris évkönyvnek az elkészítésében nyújtott munkájáért László Tímeának és Szigeti Nórának. Szeged, 2000. november 22. Rozgonyi-Borus Ferenc tördelőszerkesztő Vissza