Szívek csatája I-II.

Fülszöveg

Szerény kis könyvecske vagy, talán kevesen fognak olvasni, még kevesebben követni, de büszke légy, mert Krisztusnak, a népek és nemzetek Királyának zászlaját hordozott, az isteni Mester igéjét hirdeted, homlokodra van írva: Ego vici mundum!
Csendesen kopogtass a szívek ajtaján. Vajjon bebocsátanak? Hinteni, szórni fogod szerte-széjjel az ifjú lelkekben a krisztusi ideál tüneményes vonzóerejű virágait. Vajjon ízletes, aranysárga gyümölcs fejlődik belőle, vagy elhervad, sárbatiporják, pocsolyába hullik?...
Ne félj! Ego vici mundum! Az isteni kegyelem ragyogó napjának sziporkázó gyémántsugarai ellenállhatatlan erővel ejtik zsákmányul a nemesszívű, magasratörő ifjú lelkeket. Igen, rabul ejtik, mert van még erő a magyarban, van még tüzes lelkesedés, tiszta lángolású ideálizmus a magyar szívekben, kik felkívánkoznak ebből a nyomorúságos sárfészekből, az élet lármás vásárából, fel az őserők forrásához, hol igazán nagyot lehet alkotni, hol saslelkek tanyáznak, hol géniuszok szárnyalnak győzedelmesen, diadalittasan fel a tiszta kék ég derűjébe.
És ha észreveszed, hogy a nemes szívekben rettentő vihar dúl, a süvítő zivatar hajlongó náddá akarja gyöngíteni a sudár tölgyet, a kísértések, szenvedélyek tüze, az emberi gyöngeség viharzó tengere tarajos hátú hullámóriásaival végigsöpri a küzködő lélek friss, üde, tavaszi illatot árasztó, rügyeket fakasztó virágoskertjét, csókold homlokon a lankadót és vezesd el képzelete tündérszárnyán oda az őserdők mélyébe, hol nyomorúságos kalibákban, otromba bálványszobrok előtt hajlonganak az Isten képmására teremtett, örök boldogságra hivatott milliók; mutasd meg a nagy Kína szenvedésektől meggyötört, kétségbeesett, igazság után éhező lelkét, varázsold eléjük az ezer millió testvér egek felé törő Roratéját, kik mind erő, élet, szépség, boldogság után sóvárognak, édes, mámoros, tiszta örömre szomjúhoznak... de hiába.... "Kenyeret kérnek a kisdedek s nincs, ki szegne nekik!" (Jer. Sir. 4/4.)
S erre az ifjú szívekben csodás tűz lobog fel, a ráncos homlok redői kisímulnak, édessé válik a nagy áldozat Jézusért és a lelkekért s a nagy parlagon új erők sarjadoznak, Pálok, Xavéri Sz. Ferencek, Cláver Sz. Péterek támadnak, kik elviszik az Evangélium örömhírét a messze távolba, a pogányok közé...
S az isteni Mester mosolyogva tekint le reánk, mert a sárguló vetések aratása mind a pogány milliók szívében, mind édes hazánkban, valóra váltja nagy imánkat, melyet millió és millió szív rebeg naponta tüzes szent akarattal, tetterős, hódítani vágyó lelkülettel:
Jézus szentséges Szíve, jőjjön el a te országod!
1927. december 3. Xavéri Sz. Ferenc ünnepén Vissza