Sába királynője

Előszó

Goldmark Károly, zeneköltő, született Keszthelyen 1830. május 18. Első zenei oktatását - a hegedűn - a soproni zenedében nyerte. A műegyetemre és a konzervatoriumba iratozván, 1847-ben Bécsben Jansától és Bőhmtől hegedűt, Preyertől pedig zeneelméletet tanult, de a forradalom miatt bezárták a konzervatoriumot és Goldmark hét évig Bécsben és Budán, mint szinházi zenész és magán-zeneoktató, tengődve, könyvekből szerezte meg nagy zenei tudását. 1857-ben Bécsben mutatta be műveit, s első hangversenye a legszebb reményekre jogosított; erre Budapestre tette át lakását, sűrűn érintkezvén Volkmann Róberttel és Brand Mihállyal (a későbbi Mosonyival). Egy önálló hangversenyt itt is rendezett 1858-ban, hol legujabb szerzeményei közt leginkább feltünt a zongorára és hegedüre irt Suite, melyben határozott, eredeti tehetsége feltünően megnyilatkozott, s mely első szélesebb alapvetője is lett hirnevének.
1865-ben fogott hozzá Mosenthal Sába királynője című drámai operaszövegnek megzenésítéséhez. E munkája alatt sokat kellett az élet szükségleteivel küzdenie, s ez inditotta 1869-ben b. Eötvös József magyar közokt. minisztert arra, hogy 800 forint állami segélyt utalványozzon számára a »Sába királynője« opera bevégezhetésére. A mű végre 1870-ben elkészült, de 1875-ig tartott, mig Liszt Ferenc révén, Andrássy Gyula gróf közbenjárására, a bécsi udvari opera előadásra elfogadta és utána Budapesten a nemzeti szinházban is szinre került 1876. március 18-án. Vissza