Előszó
Részlet a kötetből:
Emese a szép pásztorlány:
Szép Erdély országban a nagy, magas, hóborította hegyek tövében, az erdő szélén sátrak sorakoztak egymás mellé. Ezekben a sátrakban húzódtak meg...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Emese a szép pásztorlány:
Szép Erdély országban a nagy, magas, hóborította hegyek tövében, az erdő szélén sátrak sorakoztak egymás mellé. Ezekben a sátrakban húzódtak meg a húnok maradványai, kiket még Csaba királyfi hagyott itt, amikor messzeföldre kivonult népével. Azt mondta nekik:
- Maradjatok itt ezen a szép földön, legyen székhelyetek, mely a mi birodalmunk volt. Ha bajba kerültök, csak fújjatok a kürtömbe. Én meghallom, bárhol leszek is és nyomban itt termek, hogy megsegíthesselek benneteket.
Mivel itt maradtak, itt székeltek, azért nevezték el ezt a maroknyi népet székelyeknek...
A sátraktól messzire, az egyik lankás hegyoldalon bárányok legelgetnek. Nyugodtan maradnak a helyükön, csak néha vetnek egy-egy aggódó pillantást szeretett úrnőjükre, nem óhajt-e tőlük valamit, nincs-e parancsa számukra? Emese, a gyönyörű pásztorleány, egy sziklán ül és kis furulyáján fújdogál egy régi, kedves hún dalt, melyet még a nagyanyjától tanult. Hej, sokat hallott régi hún dicsőségről. Attiláról, a híres nagy királyról, akinek a fél világ hódolt és akinek vitézi tetteit országok csodálták. Még gyermek volt, amikor a hatalmas hún birodalom a testvérharc következtében felbomlott. Édesanyja meséiből ismerte Csaba királyfit, Attila hős fiát, aki őket idetelepítette.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal