A hatvanéves Mezőgazdasági Múzeum

Előszó

A magyar mezőgazdaság fejlődése, fellendülései és hanyatlásai szoros kapcsolatban vannak a magyar nép és az egész Kárpátmedence történelmével. A honfoglaláskori magyarság vadász, halászó, állattenyésztő nép volt. Később, a kereszténység elterjedésével egyidejűleg, mindjobban áttért földművelésre és ezzel vált igazán honfoglaló nemzetté.
Ha végigtekintünk hazánk történelmén, látjuk, hogy a feudalizmus, utóbb a korai kapitalizmus gazdasági rendszerében, a termelési eszközök lassú, évszázados fejlődése közben sokszor volt végveszélyben s mindig a földet művelő paraszti réteg termelő munkája állította vissza az élet lehetőségét. Méltán állíthatjuk tehát, hogy a magyar állameszme megtestesítője - bár sokáig jogfosztottan - a dolgozó parasztság volt. Belőle fejlődött ki s tőle tökéletesen soha el nem szakadt az ipari munkásság és az értelmiségnek az a része, mely képes volt a Kárpátmedence sajátos, a népből fakadó kultúráját megteremteni.
A Kárpátmedence mezőgazdaságának története tehát az itt élő népek s köztük e terület évszázadokig egy állammá egyesítő magyarság történelmének elválaszthatatlan része. Ha ennek a mezőgazdasági kultúrának a történeti fejlődését, eredményeit feltárjuk, ezzel a Kárpátmedence többi népeinek történetét is írjuk és a fejlődés eszközeinek ábrázolásával népek közötti kultúrfeladatot teljesítünk. Hatvan évvel ezelőtt ezek a gondolatok vezeték azokat a magyar szakembereket, akik az ezredéves állami ünnep mezőgazdasági kiállításából megalapították a budapesti Mezőgazdasági Múzeumot. Vissza