Előszó
Ez a könyv azokról a magyar képzőművészekről szól, akiket 1938-1945 között faji, származási alapon a zsidótörvények zsidónak minősítettek. Akkor is, ha önmagukat nem tartották annak, ha családjuk már a 19. században, vagy ők maguk a 19. század végén, a 20. század elején kikeresztelkedtek, ha a 19. század folyamán családjuk elmagyarosodott, asszimilálódott a magyar kultúrához, nem beszéltek-írtak-olvastak héberül, nem volt közük a zsidó valláshoz. Közülük sokan a 20. századi magyar képzőművészet szellemileg, formanyelvük, minőségük szerint kimagasló, meghatározó alkotói - Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla, Beck Ö. Fülöp, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Bokros Birman Dezső, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Perlrott-Csaba Vilmos, Farkas István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre, Gedő Ilka, Schaár Erzsébet, Ország Lili -, akiket méltó hely illet meg a művészettörténeti tankönyvekben. Nélkülük nincs magyar képzőművészet. A zsidótörvények által érintettek közül sokan mások - Örkényi Strasser István, Goldman György, Kondor György, Porter Paula, Schnitzler János, Weisz Fehér György, Berger Juhász Pál, Göndör Bertalan, Hegedűs Endre - a harmincas-negyvenes évek műkritikája szerint a nagy ígéretek, a jövő jelentős művészei, zsidósorsuk azonban megakadályozta, hogy pályájuk kiteljesedjék. Sokan fiatalon pusztulnak el a munkaszolgálatban, gettókban, munka- és haláltáborokban, ez a könyv legalább az emlékezetüket, nevüket megőrzi a mi lett volna, ha... taglalása nélkül. Nagyon kevesen emigrálnak 1938-ban, de nagyon sokan 1948-ban-l956-ban, akik elmennek- Orbán Dezső, Nemes Endre, Marton Ervin, Weininger Antal, Peterdi Gábor, Szenes Árpád, Székely Péter, Kallós Pál, Bán Edit, Jankay Tibor, Glück Félix, Szász Pál, Fried Pál, Hegedűs László, Rozsda Endre, Pán Márta, Csabai Rott Margit, Frank Magda, Márkus Anna... kilépnek a magyar képzőművészeti közéletből. Közülük sokan elmondhatnák: „Az vagyok, akit zsidóként üldöznek, de nem vagyok zsidó".
Vissza