Rúzs és fésű - CD-vel

Fülszöveg

Vadkacsa. Talpa akác, magyar akácmézzel van bekenve, és a zongora húrjai közé keveredik. A hangszer a hegedű nyelvén szólal meg.
Ez egy képzelt kép - gondoltam, leírom.
Egyébként negyvenhárom-plusz-egy novellát tartalmazó könyvet tartasz a kezedben. Szeretek beszélgetni. Nem csak az ismerőseimmel, de bárkivel, aki megtisztel figyelmével. Az egyik alkalommal nemrégről ismert barátom, hosszú vitatkozás után, végső érvként a szemembe vágta:
- Te, te egy férfisoviniszta vagy.
Ő ezt egy kemény Erdei-Madár jobbcsapottnak szánta, amitől többnyire a szemben álló térdre ereszkedve várja a csodát, de mint annyiszor az életben, más az álom és más a valóság. Nem szédültem bele, de elgondolkoztam.
- Én ezt eddig nem vettem észre - mondtam hiszen mindenki tudja rólam, férfipárti vagyok és a nőket szeretem - jelentettem ki.
- Te tudod - jegyezte meg.
Erre már nem volt mit mondanom, de azért szöget ütött a fejembe, hogy a férfi pártosságommal hogyan fér össze az agancsok rajzolgatása nemi társaim homlokára? Bár én csak a tollat adom, vagy a rajzoló kezet fogom - nyugtattam magam, és elhatároztam, megírom ezeket a történeteket. A negyvenhárom-plusz-egy novella - kettő-három kivételével - nőkről szól. Vagy ők mondják el ezeket saját szemszögükből, vagy egy külső szemlélő.
Kíváncsi vagyok, te olvasó, mit gondolsz.
Tényleg férfisoviniszta vagyok, vagy csak egy férfi abból a kevésből, aki még megmaradt. Vissza